Szekszárdi az ország második legjobb sommelier-je

Aki ismeri, az nagyon kedveli a szekszárdi Molnár Andrást. A szimpatikus, mindig jókedélyű fiatalember a bor nagy szerelmese. Szinte nincs olyan nagyobb rendezvény a városban, amelyen ne lenne ott – mint sommelier. A sommelier vagy más néven borszakértő, nem átlagos felszolgáló, hanem egy magasan képzett, tapasztalt, a borok világában jártas szakember – írják az internetes oldalak. Molnár András ilyen, otthon van a borok világában, amit most Veszprémben is bizonyított.

Mint lapunknak elmondta, nagy élmény volt számára a hétvégi verseny, amelyen kiváló kollégákkal mérhette össze tudását. Az, hogy bejutott a hármas döntőbe és végül a második helyen végzett, hatalmas büszkeséggel tölti el. Mint mondja, ez a siker még inkább arra ösztönzi, hogy még jobban és jobban megismerje ezt a szakmát, a borkedvelő vendégek nagy örömére.

Maga a verseny – mint meséli – az elődöntővel kezdődött, amelyen borokról, borvidékekről voltak kérdések, de igazából mindent belecsempésztek a feladatok közé arról, ami folyik. Volt kávéhoz, teához, vízhez, párlatokhoz kapcsolódó kérdés is. Bemelegítésként három bort is fel kellett ismerni, mégpedig termőterület, fajta és évjárat szerint, egy pezsgő, egy fehér- és egy vörösbor került a poharakba.

András sikeren teljesítette a feladatot. Hozzátette: nagy segítség volt számára, hogy vörösnek egy szekszárdi Kadarkát töltöttek a pohárba. A feladatok is jól mentek neki, korábban sokat tanult kávékról, teákról, így ezeket a kérdéseket is könnyedén pipálta ki, a boros kérdések pedig alapból kedveztek neki. A dekantálás – a bor dekantálásának nevezzük, mikor a palackból egy dekantáló üvegbe töltik a bort, a folyamat arra szolgál, hogy oxigént kapjon a nedű – is viszonylag jól sikerült, érezte, hogy döntőbe kerülhet.

Végül a Bábel Étterem vezető sommelier-je és egy Madridban dolgozó sommelier mellett ő lett finalista. Az nem derült ki, hogy kinek hány pontja volt, mert ezt titkosan kezelték. A döntőt már értő közönség, vagyis vendégsereg előtt tartották, s a sors, vagyis a sorszámhúzás úgy adta ki, hogy András lett az első, akinek meg kellett mutatnia magát.

A finálé egy pezsgő szervizzel kezdődött számára – angol nyelven. Jól és sokat kommunikált a vendégekkel, bemelegítésnek, önbizalomnövelésnek tökéletes volt. Ezután egy hatfogásos ételsorhoz kellett teljes italsort és kiegészítőket ajánlani. Megkötés volt, hogy egy dél-afrikai és egy osztrák bornak illetve egy magyar kraft sörnek kell szerepelnie benne, illetve nem lehetett borvidéket ismételni. Ezt szomorúan vette tudomásul, mert így nem tudta szekszárdi borokkal „teletűzdelni” az ajánlatot.

„Azt gondolom, hogy kifejezetten jól oldottam meg ezt a feladatot, de aztán jött egy kisebb rontás, amikor egy hibás borlapot kellett kijavítani. Itt már egy betűelírás is hibának számított, talán ez ment a legrosszabbul. Lélektanilag nehéz volt a következő feladatra felpörögni, ahol ismét dekantálni kellett. Egy kicsit kihatott rám az előző feladat sikertelensége, de azt gondolom, hogy összességében jól kivágtam magam ebből is” – emlékezett.

A folytatásban három bort kellett felismernie, és teljes leírást adni róluk, illetve öt, sötét pohárba töltött párlatot kellett beazonosítania. A szekszárdi borvidék ismét András „segítségére sietett”, mert egy Bikavér is felkerült a palettára. Az érzékei most sem csalták meg. A párlatokból pedig négyet is eltalált, ami ezért nem rossz arány. Zárásként fotókról kellett borvidékeket beazonosítania – ez már nem ment jól neki annyira, de mint fogalmazott, ekkor jött ki rajta igazán a két nap fáradtsága. Nem is fizikálisan, hanem fejben volt kimerítő a verseny.

Végül az eredményhirdetésen az ő nevét mondták ki másodikként. Ráadásul a közönségdíjat is neki ítélték. Mint fogalmazott, óriási élmény és megtiszteltetés számára, hogy ilyen erős mezőnyben mérethette meg magát, az pedig még inkább büszkeséggel tölti el, hogy vidéki borszakértőként fel tudta venni a versenyt csúcséttermekben dolgozó kollégáival, s ezáltal öregbíteni tudta Szekszárd, a szekszárdi borvidék és a szekszárdi szakma jó hírét.