Piráják között úszott

Már gyermekkorában arra vágyott, hogy egyszer eljusson a dzsungelbe. Kis betegként elképzelte, hogy az őserdő mélyén megtalálja majd a bajok ellenszerét.

Dr. Hajdu Zsanett vágya maradéktalanul teljesült, hiszen harmadéves egyetemistaként bolíviai expedíciót szervezett. Élményeiről nemrég Szekszárdon, az Illyés Gyula Könyvtárban tartott előadást. Mint egyebek mellett elmondta, 2004-ben két társával együtt utazott ebbe a dél-amerikai országba. Bolíviát ugyan átszelik az Andok magas hegyláncai, de mivel területe teljes egészében a forró égövben található, nagy kiterjedésű esőerdővel is rendelkezik. Az ország tízszer akkora mint Magyarország, és igen gazdag gyönyörű természeti tájakban.

Az előadó könyvben is megörökítette kint töltött két évének jelentősebb eseményeit. Személyes kalandjain túl sokat mesél az ottani indián kultúrákról is. Diploma munkájában írta, hogy terepmunkájának helyszíne, a Bajo Paraguá Indián Területhez tartozó Porvenir település lett.

„Porvenir nagy mértékben izolált a külvilágtól, ugyanis a legközelebbi nagyobb településről, a 23.000 lelket számláló San Ignacio de Velascoból mintegy 12 órányi buszozással közelíthető meg. Buszok hetente egyszer járnak” – adott képet a helyszínről. Azt is hozzátette, hogy a település lakói között élnek az úgynevezett guarasug’we indiánok utolsó képviselői, így diploma munkája „egy mára gyakorlatilag eltűnt kultúra hagyományos orvoslásának emlékeit is őrzi.”

Ám nemcsak emberekkel és növényekkel, hanem állatokkal is kapcsolatba került. A rovarok közül az őrjítő zümmögéssel támadó, apró lények keserítették meg az életét.

– A szúnyogok nagyon szerettek – nyilatkozta lapunknak. – Míg a helyiek rövidnadrágban, pólóban is nyugodtan időzhettek a dzsungelben, mert elkerülték őket ezek vérszívók, addig nekem muszáj volt harmincöt fokban is hosszú ujjú felsőruhába és hosszúnadrágba bújnom, hogy ne faljanak fel. Ez a fajta öltözködés viszont fontos volt a szúnyogok által terjesztett malária megelőzése miatt, szóval nem bántam. Be is vált ez a stratégia, a váltóláz szerencsére elkerült. Az őserdőben természetesen más állatokkal is találkozhattam. Előfordult, hogy egy folyó partján sátoroztunk heteken át, láthattam kajmánokat és úszhattam piráják között. Azt is alkalmam volt megfigyelni, hogy milyen az, amikor egy anakonda komótosan felfal egy leguánt... 

Baleset nem érte. Viszont, amikor egy idős erdei vezetővel járta a folyópart menti dzsungelt, a férfi stroke-ot kapott és összeesett. Fél oldalára azonnal lebénult, Zsanett mozdítani se tudta.

– Őriznem kellett őt, és közben megtalálni a csónakunkat, amelytől nagyon eltávolodtunk az erdő mélye felé – idézte fel az esetet. – Végül egy különleges, emlékezetes éjszakát töltöttem el így a dzsungelben, s a végén minden jóra fordult. 

Összesen százharmincöt gyógynövényt jegyzett le, amelyből százhármat be is gyűjtött, a legnagyobb hányadot a település környéki őserdőben, kisebb részét a szavannán, a Paraguá folyó mentén, a faluban vagy az interjúalanyok saját kertjében.

A helyiek – derül ki ugyancsak a diplomamunkájából – a legtöbb növényt, azaz húszat hasmenés, tizenhatot gyomor problémák, tizennégyet pedig májbetegségek gyógyítására alkalmazzák. Dr. Hajdu Zsanett – aki egyébként a Szegedi Tudományegyetemen szerzett biológus diplomát, majd a gyógyszerésztudományi karon doktori fokozatot – összegzésében harmincöt fajt javasolt további gyógyszerkutatást célzó vizsgálatokra.