Ne húzzuk rá a vizes lepedőt a Mikulásra!

A levélben az áll, hogy csemetém kiemelkedő helyen szerepel a jó gyerekek listáján, a Mikulás ugyanis örömmel látta, mennyire aranyosan viselkedik a bölcsődében, milyen sokat segít otthon és még szófogadó is. Azt hiszem, szülőként az a minimum, hogy az ember némi cinkosságot vállal a gyermekével, és nem árulja el a Nagyszakállúnak, hogy ez bizony nincs mindig így. De szerintem ezt a Télapó egyébként is tudja, ahogy azt is, hogy teljesen helyénvaló, ha egy kisgyerek keresi és feszegeti a határokat. Mert akkor is jó gyerek, ha időnként a viselkedése éppen egy kicsit rossz.

Ennek szellemében igyekszünk mi is erősíteni a Mikulás imidzsét, és nem zsarolunk azzal, hogy nem hoz ajándékot. Persze nehéz változtatni a gyerekként berögzült mondatokon, így az utóbbi napokban párszor elhangzott, hogy szófogadatlanság esetén lehet, hogy a Mikulás mégsem tudja hozni a vágyott ajándékot, csak némi édességet.

A cél mégis az, hogy a Télapó megmaradhasson gyermekem számára a jótevő szerepében, és ne a „büntetés-végrehajtás” embereként tűnjön fel. Hiszen csak így érdemes és jó hinni benne még nagyon sokáig. Sőt, még akkor is, amikor az ember már szülőként maga csempészi bele az ajándékot a kiscipőbe az éj leple alatt, és ajándékozza meg gyermekét a csoda érzésével.