Mi az igazán fontos?

Sok, nagyon sok ember él közöttünk, akiknek nincs részük ezekben, pedig nem követtek el semmi rosszat, egyszerűen így alakult az életük.

Ismerősöm mesélte, jár egy idős emberhez heti egy alkalommal – csak úgy barátságból – segít lehúzni a zokniját, megfürdeti és felöltözteti. A fürdés és a felvett zokni kitart egy hétig. Az idős hölgy nehezen mozog, nem tud hajolni, egyedül öltözni, zoknit húzni. Nem nagyon hagyja el a lakását.

Vannak gyermekei, kettő is, de ők – a jobb megélhetés miatt – már öt éve Németországban élnek. Naponta beszélnek telefonon, aggódnak is a mamáért. Így alakult, mit tehetünk, mondogatja a néni.

Ennél sokkal nehezebb körülmények között is élnek emberek. Tőlünk pár száz kilométerre háború van. Az ott élők még abban sem lehetnek biztosak, hogy megérik a következő napot. A szeretet, béke, biztonság ott más értelmet kap. Valódi értéket, amit leginkább akkor ért meg az ember, amikor elvesztette ezeket, és nagyon hiányzik az életéből.

Húsvétra készülünk. A Feltámadásra. A kereszténység legszentebb ünnepére. De aki nem vallásos, annak is valódi ez az ünnep, hiszen a reményt, az újrakezdést jelenti. Esélyt arra, hogy a szeretet, béke, biztonság legalább a saját környezetünkben megvalósuljon.