Mindent előre egyeztetni kell, még a telefonhívást is

Már el sem tudom képzelni, hogy csak úgy meglátogatom a hétvégén a rokonokat, mint gyerekkoromban, amikor a szüleim csak gondoltak egyet, és szinte már úton is voltunk valakihez, aki tényleg szívesen fogadott minket. Ellenben most mindent előre egyeztetni kell. A vicc az egészben az, hogy már nemcsak azt beszéljük meg, hogy mikor mehetünk, azt is külön megírjuk egymásnak, hogy mikor kereshetjük telefonon a másikat, ami lássuk be, tényleg nevetséges. Persze sok mindennel van ez így, nemcsak a családtagok és barátok meglátogatásával.

Emlékszem, tíz évvel ezelőtt nem volt gond, ha csak úgy gondoltunk egyet és hétvégén úgy döntöttünk, étteremben szeretnénk ebédelni. Odamentünk, és volt asztalunk, viszont most vannak olyan helyek is, ahol már legalább két hétvégével korábban asztalt kell foglalni, a helyszínen különben már szóba sem állnak velünk. S hogy ez nem túlzás, saját bőrén tapasztalja meg az ember. Nemrég szerettük volna megünnepelni a párom névnapját. Mivel nem volt előre foglalásunk ebédidőben vasárnap, három éttermet kellett végigjárnunk, mire egyáltalán leültettek minket egy asztalhoz.

Pécsett már a hétköznap is necces, az egyik felkapott étteremben egy csütörtöki napon néztek ránk úgy, mint a marslakókra, amikor foglalás nélkül jelentünk meg, majd nagy kegyesen leültettek minket a gyereksarok mellé, teszem hozzá úgy, hogy kettesben jelentünk meg. Ebből is látszik, hogy jobban járunk, ha időben foglalást intézünk.