Máté Réka segített „elképzelni az elefántot”

Képzeld el az elefántot. Ezt Kína bizonyos részén akkor mondják, ha valakinek olyasmit kell elképzelnie, amit még nem látott. Az eredetmagyarázat szerint hajdanán a távol-keleti ország déli részén voltak csak honosak csak az ormányosok. Az ott élő emberek meséltek róla az északiaknak, akik nem hitték el, hogy ilyen állat létezik. Ezért a déliek többször is elindultak elefántostul, hogy igazolják annak létezését, de valahogy útközben mindig elhunyt a „bizonyíték”.

Kirchné Máté Réka a minap segített elképzelni hallgatóságának az elefántot, azaz Kínát azoknak, akik még nem jártak ott. Tette mindezt a Bonyhádi Fotóklub összejövetelén fényképekkel gazdagon illusztrálva, fotós és turista szemmel is bemutatva az országot.

Beszámolójából kiderült, öt házaspár kerekedett fel együtt május 20-án, majd a kimerítő repülőút után Pekingben kezdték meg az ország felfedezését. A 22 milliós nagyváros már számadataival is lenyűgözi az embert: 100 ezer taxi, 400 ezer busz, 750 kilométernyi metróvonal szolgálja a közlekedést. Látnivalóit sokszor szmog takarja, olykor akkora a légszennyezettség, hogy a szomszéd házakat is alig lehet látni, pedig egyre elterjedtebbek az elektromos járművek, és korlátozzák a benzinüzemű autók használatát.

Érdekességek

A hatalmas tömeg ellenére az a meglepő, hogy mindenhol tisztaság és rend uralkodik. Igaz nincs munkanélküliség, mindenkit befognak, így sokan dolgoznak az utcák tisztán tartásán.

Érdekes élmény volt számukra, hogy nem csak ők fotózták a helybelieket, hanem viszont. Mint kiderült a kínai turizmus 98 százaléka belföldről, illetve Koreából származik, így az európai ember nem mindennapos látvány.

A közösségi élet nagyon élénk, lépten-nyomon kisebb társaságokba botlottak, amelyek valamilyen társasjátékot játszottak, közterületeken rendszeresen láttak tornázó, táncoló csoportokat, előfordult, hogy még este tízkor is.

Fura divat alakult ki, sok menyasszony sportcipőben fotóztatja magát, ki is emelve a lábbelit. A hagyományos menyasszonyi viselet színe egyébként piros.

Szinte mindenhol telefonnal, elektronikusan fizetnek.

Szállodákban nem használják a négyes számot, mert azt a halállal kapcsolják össze. Így például egy hotelben nincs negyedik, tizennegyedik – és így tovább – emelet, de kihagyják a babona miatt a 13. szintet is. Földszinttel pedig nem számolnak.

Ma is találkozni lehet még az utcán olyan apróságokkal, akiken praktikus okokból az ülepüknél kivágott nadrág van.

Az első látnivaló, amit útba ejtettek, az Ég temploma volt, gyönyörű – európai ízlésnek néha talán túl színes – motívumaival, a visszatérő sárkány és oroszlán figurákkal, amelyeket még a park különlegesen tekergő törzsű fái is idéztek. Természetesen nem hagyhatták ki a Nagy Falat. Az elbeszélőhöz hasonlóan talán többen is vannak, akik úgy képzelik el, hogy ennek gyalog része hullámzóan, egybefüggően követi a táj vonulatát. Ez a valóságban nem így van, rengeteg lépcsőt kell megmásznia annak, aki szeretné bejárni a felújított szakaszt. A végén pedig aki akar, libegővel vagy bobbal is lejöhet a magasból.

A Tiltott Városban szigorú rendben haladtak a tömeggel együtt. A katonás fegyelem egyébként nagyon sok esetben és formában megnyilvánult, akár a fotózásra összeálló csoportok, akár az eligazításra váró utcaseprők esetében is. Megcsodálták a színpompás építményeket, ahol az emberektől lehetett ott fotóztak, majd az építkezés során kitermelt földből felhalmozott hegyről panorámában is rálátást nyertek a 980 elemből álló épületegyüttesre. Peking régi, hangulatos városrészébe is ellátogattak.

A következő állomás Zhangjiajie városa, a Tianmen Nemzeti Park volt. Ez Kína egyik legvarázslatosabb része, ahol lépten-nyomon visszaköszön az Avatar című film, hiszen annak bizonyos díszleteit ez a táj ihlette, illetve voltak jelenetek, amelyeket ott is forgattak. Nem véletlen, hiszen a tű-hegyek elképesztő természeti képződmények, a szinte lebegő kőtömegek látványa leírhatatlan. Mindezt a látogatók számára jól kiépített turista út teszi elérhetővé, átlátszó aljú sziklasétánnyal és lebegő híddal, amelyeken az áthaladás borzongató. Jártak egy cseppkőbarlangban, ahol a víz alkotta képződményeket színes megvilágítással tették még látványosabbá, ellátogattak a Tianmen hegyre, ahol a Mennyország Kapuja nevet viselő sziklanyílás található. A hegy hét kilométer hosszú pályán közlekedő felvonóval közelíthető meg, majd elhagyni busszal, közel 100 kanyarral „teletűzdelt” szerpentinen lehet. A nemzeti parkban tett túrák jelentették talán a legnagyobb élményt a fotósnak, és egyben az egyik legelkeserítőbbet is, hiszen az egyik napon nem használhatta a fényképezőgépét, csak telefonnal lehetett képeket készíteni a meglátogatott vízesésnél.

Hszianban a terrakotta hadsereget nézték meg. Az első leletre egy helyi testvérpár bukkant, akik egy múzeumnak 20 jüanért adták el. Később derült ki, hogy egy több mint 2000 éves szobor részére bukkantak. A feltárások folyamatosan zajlanak, már az akrobatákat megörökítő figuráknál tartanak, arra számítanak, hogy meg fogják találni a császári sírt is. Nehezíti a munkát, hogy az utódok sok szobrot darabokra törtek, így komoly erőfeszítést jelent ezek restaurálása, tulajdonképpen újra összerakása.

Mágnesvonattal, óránkénti 300 kilométeres sebességgel száguldottak Luoyangba, ahol megnézték a százezer Buddha templomát. Réka hozzátette, nem számolták meg, de tényleg nagyon sok volt a sziklafalba faragva. Ezek közül a legnagyobb 18 méter magas, csak a füle kétméteres. A környék még az ott található shaolin templomról és a kung-furól híres, mintegy 3000 diák tanulja egyszerre a harcművészet, filozófia ezen ágát.

Kujlinban a hosszú hajúak népcsoportjának képviselői, és a már szinte csak a turistalátványosságként művelt rizsföldek adtak különleges fotótémát. Yangshuoban csodálatos cukorsüveghegyeket, rizsföldeket, parkokat csodáltak meg, bambusztutajjal „raftingoltak” a Yulong folyón. Nagyon látványos volt a helyiek – város lakói közül 600 fő – által előadott vízi színházi előadás és egyben fényshow.

Az utat végül Hongkongban zárták. A modern épületóriások között barangoltak, majd ellátogattak a zsúfolt kikötőbe, sőt még egy hajótúrával is megkínálták őket, mielőtt még elindultak volna hazafelé, hogy kipihenjék a fáradalmakat, feldolgozzák az élmények tömkelegét.

(A bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központban 2019. május 7. és július 7. között lesz megtekinthető egy válogatás a fotókból)

Az ízek tekintetében is más az a világ

A kulináris tapasztalatszerzést sem hagyhatja ki, aki Kínában jár. Pekingben természetesen a pekingi kacsát muszáj megkóstolni. Az éjszakai vásárban, aztán minden egyebet is ki lehet próbálni, a szimpla pálcán sült virslitől kezdve, a skorpión át, egészen az egyszerű halandó számára rendszertanilag meghatározhatatlan csemegékig. Ők maguk a pirított sáskát próbálták ki, de semmi különös ízét nem éreztek. Állítólag ezeket a fura ételeket nem is a helybeliek, hanem inkább a turisták miatt kínálják. Egyébként rendkívül fűszeresen, és nagyon csípősen főznek. A kutyahús kérdése is „terítékre” került. Azt az információt kapták, hogy bizonyos területeken tényleg fogyasztanak az ebek húsából, de olyan drága, hogy nem lehet jellemzőnek mondani.