Felelősségvállalással építik a jövőt, nem csak Dombóváron

– Miért a mezőgazdaságé lett a főszerep az életében?

– Mászlony-pusztán születtem, a munka és a játék együtt volt jelen a gyerekkoromban. A szüleim dolgoztak, én a nagyszülőkkel és a rokonokkal töltöttem az időm nagy részét. A szabad élet, a szabad gyerekkor determinálta, hogy ezt a pályát választottam. Már általános iskolában tudtam, hogy a mezőgazdaságban fogok dolgozni. Gimnázium után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre

jelentkeztem. Jelenleg címzetes egyetemi docensként órákat tartok a Szent István Egyetemen (SZIE). Sok diák megfordul nálunk, a cégnél, akiknek egyengetjük a sorsát, életútját. Ez egyfajta küldetés és hobbi is számomra. Azt gondolom, a tudást tovább kell adni, nem csak családon belül, ez társadalmi felelősségvállalás is.

– Hogyan indultak el?

– 2001-ben „megadatott” az a lehetőség, hogy nulláról kezdjük a vállalkozásunkat. Ez kihívás és hatalmas lehetőség is volt egyben. 2003-ban a SZIE tangazdasága lettünk, amely által olyan tudásbázis került mögénk, amit használni lehetett és kellett. Az egyetemen felhalmozott tudással együtt próbáltunk meg egy koncepciót felépíteni. A mezőgazdaság előtt több olyan probléma is van, amelyre megoldást kell keresnünk. Megfelelő mennyiségű és jó minőségű élelmiszerrel kell ellátni a föld egyre növekvő lakosságát és ezt úgy, hogy fenntartható és ellenőrizhető módon történjen. A másik a globális felmelegedés problémaköre. Úgy gondoltuk, hogy a felépítendő „Bioenergia Farm” elképzelésünkben valahogy össze kell hangolni a környezetvédelmet az élelmiszerek előállításával. Mi a zöld energia mellett döntöttünk, a fosszilis energiahordozók használatát mellőzzük. A folyamat megtervezésekor nagy hangsúlyt fektettünk az összes energetikai szál elvarrására, ezért igyekeztünk mindent továbbhasznosítani. Így az etanol üzem összes melléktermékét hasznosítjuk a biogáz üzemben, melynek hulladékhőjét felhasználjuk az etanol-előállításban. A maradék hőmennyiségre pedig egy kertészetet hoztunk létre, ahol egy magas hőigényű növényt, egy orchidea fajtát termesztünk.

– Milyen célokat tűztek ki a következő évekre?

– A békés együttélés politikát folytatjuk a növekedés tekintetében a térségben, nem a földterületek növelésére helyezzük a hangsúlyt, hanem nagyon sok termelőt integrálunk a környéken. Egyik fő profilunk a waxy kukorica előállítása, amit gyógyászati, bébi tápszer, magas minőségű osztályú élelmiszer alapanyagnak szállítunk ki külföldre. Az évek alatt egy olyan minőségbiztosítási rendszert sikerült kialakítanunk, amivel a legkényesebb piaci igényeket is ki tudjuk szolgálni. A fejlődésünk másik lehetősége a feldolgozottsági szint emelése. Fontos mérföldkő volt életünkben a külföldi üzletnyitás, ma már például Afrikában is jelen vagyunk a kukorica termesztésében, annak feldolgozásában, ipari alkohol előállításában. Ennek eredményeként megnyílott a magyar hibridkukorica fajták előtt egy olyan piac, ahol 200 millióan élnek és 17 millió hektár a kukorica vetésterülete, miközben itthon 1,2 millió hektárról beszélhetünk.

– Dombóváron különösen fontos az új munkahelyek létrehozása. Ezzel hogy állnak?

– Harminckét munkatárssal indultunk, ma már száznyolcan dolgozunk, egyre több mérnököt, szakembert foglalkoztatunk. Nem mindenhol tud autógyár, vagy egyéb más nagyberuházás létrejönni, viszont mindenhol meg kell élni vidéken, így Dombóvár környékén is. Fejlesztéseinkkel új munkahelyek jönnek létre, az itt előállított termékek helyi munkások, mérnökök munkájának az eredményei, ők kapnak érte jövedelmet, az ő megélhetésüket könnyíti meg. A külföldi termékek megvásárlásával a kinti munkások megélhetését támogatjuk. Minden vállalkozónak társadalmi felelőssége van abban, hogy fejlessze cégét, ha megteheti, ezzel új munkahelyeket hozva létre. Vásárlóként pedig felelősségünk, hogy ha van országon belül előállított termék, akkor azt vegyük le a polcról, ne a külföldit.

– Mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?

– Ha egy évvel ezelőtt kérdezte volna bárki, azt mondtam volna, hogy horgászat, vadászat, kirándulás, természet, világjárás, ezek a hobbijaim. Aztán megszülettek az első unokáink és átalakult a fontossági sorrend. Most a két unokám a legfontosabb.

Számos díjjal ismerték el tevékenységét

Molnár István munkáját az utóbbi években számos díjjal ismertek a teljes cég működésének példaértékű iránymutatása okán. 2011-ben társadalmi szerepvállalásért részesült különdíjban, 2014-ben bioenergetikai kutatómunkáját Kocsis Károly-díjjal jutalmazták, 2016-ban az év agrárszakembere lett a fenntartható gazdálkodás kategóriájában és 2018-ban a Magyarország legszebb birtoka díjat hozták el szántóföldi növénytermesztés kategóriában, valamint a zsűri nekik ítélte oda a „Magyarország legszebb birtoka 2018” fődíjat is. Az egész cég egy teljesen új szemlélettel dolgozik; a környezettudatosság, a komplex, pozitív gondolkodás és az innovatív megközelítés jellemzi munkájukat.

Telephelyük Dombóvár északi szélén fekszik, azonban a cég nevét és vezetőjét már az egész világ ismeri, így például Nigériában a kukoricater­mesztésben, ipari alkohol előállításban, Ghánában pedig egy mangófeldolgozó üzemben érdekeltek.