Kevés a szakember, rengeteg a munkájuk

– Két hónapot vártam egy villanyszerelőre, míg végre kijött, megnézte a mosógépet. Elmondta, mi mindent kell cserélni, az mennyibe fog kerülni, majd megbeszéltünk egy időpontot, amikor elvégzi a munkát. Aznapra szabadságot vettem ki, vártam, végül fél órai késés után felhívtam. Akkor nyögte ki, hogy aznap biztosan nem jön, mert csőtörés van, és nem fér bele a napjába – panaszolta el esetét olvasónk. Természetesen megpróbált egy másik szerelőt keresni, aki újabb három hónap utánra tudott volna egyáltalán időpontot adni.

– A szolgáltatás területén vannak hiányosságok, – mondta dr. Fischer Sándor, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. – Bizonyos szakmákban nincs utánpótlás, ilyen a vízvezetékszerelő, órás, ötvös, bádogos, de a villanyszerelő is. Ugyanakkor vannak területek, melyek az elmúlt pár évben divatosak lettek, ilyen a szakács, a cukrász, vagy az építőipar területén az ács, a kőműves.

A rendszerváltás után fokozatosan csökkent a szakmák becsülete, a többség gimnáziumban, szakközépiskolában tanult tovább. Csak az ment szakiskolába, akinek rosszabb volt a bizonyítványa. Közben a képzett szakemberek nyugdíjba mentek, vagy a fiatalabbak külföldön vállaltak munkát. Az utóbbi években tapasztalható érdemi változás, most kezd a társadalomban tudatosulni, hogy egy jó szakma felér egy diplomával. Nem beszélve arról, hogy az állam pénzzel is próbálja segíteni a pályaválasztást úgy, hogy jelentős ösztöndíjat biztosít annak, aki jól tanul a szakiskolákban. Például egy 4-es, 5-ös jeggyel havonta akár nettó 60–70 ezer forintos ösztöndíjat is lehet kapni. A szakiskolákban pedig úgy orientálják az oktatást, hogy annak gyakorlati részét a vállalatoknál, vállalkozóknál töltik a diákok, akik aztán ott el is tudnak helyezkedni – összegezte dr. Fischer Sándor.

Héder Lajos szekszárdi vízvezetékszerelő elmondta, naponta öt-hat megbízást utasít el, mert így is reggel 7 órától késő estig dolgozik. Több munka egyszerűen nem fér bele az idejébe. Kevés a szerelő nemcsak Szekszárdon, de a környéken is, ráadásul minden ügyfélnek azonnal kellene a segítség. Vannak munkák, melyek csak egy órát vesznek igénybe, de olyan is akad, amelyikre rámegy a nap fele. A kérdésre, hogy megéri-e itthon – és nem külföldön – dolgozni, Héder Lajos azt válaszolta, megéri, jól lehet keresni, de ez éppen abból adódik, hogy kevesen vannak a szakmában.

Hogy adott évben mi számít hiányszakmának, nemcsak a piac dönti el, hanem a megyei fejlesztési és képzési bizottság. Ennek tagjai a munkaadók, a munkavállalók, az agrár- és a kereskedelmi kamara, valamint a szakszervezet egy-egy képviselője. Minden megyében más és más lehet a hiányszakma, ami azért is fontos, mert amelyik iskolai szak ebbe a kategóriába kerül, annak tanulói ösztöndíjat kapnak. Ezzel igyekeznek népszerűsíteni a képzést.

Kevés a munkáskéz a borvidéken is

A Szekszárdi borvidéken, Tolnán, Bonyhád környékén szinte folyamatosan keresik az agrárvállalkozók a traktorosokat, a növényvédős szakembert, illetve a kétkezi munkásokat, akik a gyümölcsszedésnél, szőlőben a gyalogmunkában tudnának dolgozni. Embert szinte alig találni. Ennek az az oka, hogy a szakemberek, illetve azok, akik szívesen dolgoznak, ha megfizetik őket, ráadásul meg is tehetik, mert nincsenek kötöttségeik, elmentek külföldre. Esetleg elhelyezkedtek egy hazai vállalatnál.

Ma már a traktoros is nagyon megbecsült szakma, hiszen ehhez részben gépészeti, részben informatikai ismeretekkel kell rendelkezni. Ahhoz, hogy a tulajdonos rábízza a gyakran ötven-hetvenmillió forintot érő, több száz lóerős gépeit egy fiatalra, biztosnak kell lennie abban, hogy érti a dolgát.