Drága lesz a bejgli, ha dióval töltjük meg

Kimondottan nagyobb – több hektáros – dióültetvény, ahol a termelő részben ebből él, kevés van a megyében, de néhány diófa szinte minden vidéki ház udvarában megtalálható. Az országban egyébként közel nyolcezer hektáron termelnek diót, a statisztikai hivatal által gyűjtött információ szerint. Ezzel a dió, az alma, valamint a ­meg­gy után a harmadik legnagyobb területet foglalja el, az összes gyümölcstermő terület 9,5 százalékán termesztik.

Tolna megyében egyébként kétszáznegyven hektáron található dióültetvény. Az egyik jelentős megyei ültetvénnyel az alsónyéki Sánta István és családja rendelkezik, huszonegy hektár a saját ültetvényük, és ehhez tizenöt hektárnyi dióst még bérelnek.

– Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hektáronként százhúsz fára lehet számítani – mondta a termelő, aki immár tizennyolc éve foglalkozik diófákkal. Sánta Istvántól megtudtuk, a szüleitől örökölte az ültetvényt, melynek gondozásában két gyermeke, fia és lánya is besegít. Ráadásul ökogazdálkodásként termelnek, vagyis csak meghatározott permetszereket, főleg rezet és ként használhatnak.

Általában nem szokták a diófákat permetezni a gazdák, hiszen méretüknél fogva is nehéz megközelíteni ezeket, de akinek ültetvénye van és lekötött szerződése a termésre, az nem engedheti meg magának, hogy ne védekezzen a kártevők ellen, állítja Sánta István.

Az idei náluk az első év amikor megjelent a diógubacslégy. A kárt is a napokban mérték fel. Úgy számolták, hogy a termés 70-80 százalékát vitte el a kártevő, illetve a tavaszi fagy és az aszályos év is besegített ebben.

– A nagyobb dióültetvények elsősorban árutermelésre létesültek. Ezek termését csak akkor lehet megfelelő haszonnal értékesíteni, exportálni, ha az előírt minőségi elvárásoknak megfelel. Ez többek között csak akkor lehetséges, ha a diófát károsító betegségek ellen szakszerűen tudunk védekezni. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a betegségek felismerése, mondta dr. Vörös Géza agrárszakmérnök.

A dióburok-fúrólégy éppen július közepén jön elő a fák alatt lévő avarból, ahol áttelelt bábok formájában. A még zöld dióba petéznek, a kikelő nyüvek miatt pedig maga a dióbél megbarnul, ehetetlenné válik.

Három, négy éve került hazánkba ez a károkozó rovar. Amerikából érkezett hajón Olaszország felől, szállítmányokkal, tette hozzá dr. Vörös Géza. Évente egy nemzedéke van, de a rajzása hosszú ideig eltart. Nehéz védekezni ellene, mert a diófák nagyok, kézi vagy motoros háti permetezővel csak a fák alját éri el az ember.

Idén a tavalyinál is drágább a dió

Dióburok-fúrólégy, vagy ahogy a gazdák nevezik: diógubacslégy az ellenség. A diótermesztők nagyon jól ismerik ezt a kártevőt a megyében is. Tavaly ugyanis nem volt olyan diós hazánkban, ahol nem okozott volna nagy kárt a termésben ez a hártyásszárnyú rovar.

– Az idei dió amúgy is kevesebb, mert rosszul kötött virágzás után – mondta egy bátai diós gazda. – Ehhez jött még az a kártétel, amit a diógubacslégy okozott. Permetezéssel lehetne ugyan védekezni ellenük, de a kiskerti gyümölcspermetezővel a művelet nem elég hatékony.

A dióbél piaca novemberben indult el. Már tavaly is nagyon elfutottak az árak a gyenge kínálat miatt. Egy kiló pucolt dióért akkor háromezer forintot kértek a piacokon. Idén ennél is drágábban adják a dióbelet a gazdák, Szekszárdon négyezer forintot kértek kilójáért. Kérdés, ennyiért megéri-e idén bejglit sütni?

Borítóképünkön: bepenészesedik a kártevőtől a dióbél