A szülő a gyereknek adja át a stafétát a mezőgazdaságban

A mezőgazdaságban a családi generáció­váltást nem lehet elkezdeni akkor, amikor a gyerek 18 éves lesz. Ekkor már nem lehet neki azt mondani, hogy járjon agráregyetemre, és elvárni, hogy ez működjön is, hangzott el a múlt év végén megrendezett online agrár konferencián. A generációváltás ott működhet, ahol a gyereket már egészen kicsi korukban bevonják a vállalati struktúrába, és ott nő fel a vállalatnál, a termelésben. Ekkor a dolog az élete részévé válik, és várhatóan nem is lesz kérdéses, hogy ezt akarja-e csinálni.

Tolna megyében is sok példa van arra, hogy a gyermekek továbbviszik szüleik „hagyatékát”, legyen az egy pincészet, egy állattartótelep, egy élelmiszeripari feldolgozó vagy sikeres szántóföldi gazdálkodás. Ez utóbbira jó példa az Alsónána határában gazdálkodó Hausznknecht család, vagy a szőlészet-borászat területén a szekszárdi Mészáros család.

– A rendszerváltás után, a termőföldárverések idején a megyében a kezdő agrárvállalkozók többsége negyven-negyvenöt éves volt. Nagy lendülettel, ötletekkel tele kezdtek a munkába, volt köztük szőlész-borász, növényvédő agrármérnök, vagy egyszerűen csak a földhöz ragaszkodó, szorgalmas ember, mondta Paál Tibor pályázat­író.

Azóta elmúlt huszonhét év, az akkori fiatalok mára elérték a nyugdíjas kort, és családon belül szeretnék átadni a vállalkozásukat. Ebben sokat segített a Fiatal Gazda Pályázat, amit sajnos már két éve nem hirdettek meg.

A szekszárdi Mészáros Pincészetet Mészáros Pál alapozta meg, aki az elmúlt tíz évben fokozatosan belevonta a munkába a fiát, Pétert is. A fiatalember a Corvinus egyetemen szerzett diplomát, amit a munkájában ma már kiválóan hasznosít. A szőlészettel, borászattal kapcsolatban minden munkafolyamatot ismer, több sikere is volt már a borkészítés területén, hiszen számos díjat nyert a pincészetük. Péter elmondta, rengeteg a feladat, a kihívás a munkájukban, amit csak úgy lehet csinálni, ha szereti a szakmáját az ember. Mészáros Péter, akárcsak az édesapja, ma már elismert szakember, aki maga is többször volt már tagja a VinAgora Nemzetközi Borverseny borbírálóinak, versenyeken is számítanak a szakértelmére. Fiatalként szinte „beszippantotta” a borászkodás, mondta, ami édesapja mellett természetes volt. Gyermeke most ötéves, őt is úgy nevelik, hogy a szőlészet-borászat része legyen az életének.

A decemberi konferencián elhangzott az is, hogy családon belül a tulajdonosi szemléletet kell átadni, mert úgy mindkét részről sokkal kisebb az esély a csalódásra. Arra a kérdésre, hogy a következő generáció cégvezetői milyen irányultsággal rendelkezzenek, az előadó elmondta, hogy szerinte alapvetően menedzsernek, közgazdásznak, agrármérnöknek, könyvelőnek, pályázatírónak és szaktanácsadónak kell lenniük egyszerre, de ha kell, oda kell állniuk a lapát mellé is. A legjobb az agrármérnöki végzettség, mert az kellően változatos. Ezzel a végzettséggel az ember lehet minisztériumi főosztályvezető, egyetemi tanár, marketingmenedzser, borász, vagy bármi, ami agrárterületen előfordulhat.

Mostanra már évtizedes probléma a gazdatársadalom elöregedése, és hogy az 50 év felettiek aránya meghaladja a gazdatársadalom ötven százalékát. A felmérés szerint a generációváltás kérdését a családok nagyon szemérmesen kezelik. Nem szívesen beszélnek egymás közt sem arról, hogy mi lesz, ha a vállalkozásban meghatározó családtag megöregszik, esetleg meghal. Az agrárvállalkozások közel hetven százaléka nem rendelkezik semmifajta tervvel az utódlást illetően.

Problémák persze akkor is jelentkezhetnek, ha biztosított az utánpótlás. Ezek általában abból adódnak, hogy az utódnak szánt fiatal nem akarja a felmenő életútját követni, a családban szerzett negatív tapasztalatok miatt nem akarja magára venni az állandó kötöttséget, a nagy kockázatot. Bizonytalanságot jelenthet emellett a gazdálkodást átvevő fiatal felkészültsége, illetve ennek hiánya is. Többségük nyitott az újdonságokra, de még nincs meg bennük a megfelelő gazdaság­irányítási tudás.

A rendszerváltás után átalakultak az első agrárgazdaságok szerkezete

A hazai agrárgazdaság szerkezete a rendszerváltás után jelentősen átalakult. Az addigi, zömében szövetkezeti tulajdon helyébe a magántulajdon lépett. A korábbi gazdaságokban meghatározó vezetők, akik kellő felkészültséggel, tőkével és kapcsolatokkal rendelkeztek, a nagyobb gazdaságokban kerültek tulajdonosi pozícióba, míg az újra földhöz jutó, paraszti múlttal rendelkező családok elindították kisebb vállalkozásaikat. Ekkor kezdtek kialakulni azok a középméretű – 50-300 hektáros – egyéni gazdaságok, amelyek már biztosították a családok megélhetését. A rendszerváltó korosztály ma 70-75 éves, így szinte egyszerre öregszenek ki az aktív korból. A szakemberek szerint az idei év kifejezetten az agrárörökléshez kapcsolódó szabályozás megteremtéséről fog szólni, és ezt támogatja az agrártárca is. A januártól életbe lépett új családi gazdasági törvény biztosítja a működési alapokat, a következőkben pedig a gazdaságátadás és az agráröröklés intézményeit igyekszik jogszabályban is nevesíteni.

Borítóképen: Mészáros Péter borász és testvére, Zsanett, aki a szintén családi vállalkozásban működtetett szállodát vezeti