A kistermelők bánatára a kis zöldségesek eltűntek

Ha Simontornya, akkor vár, ha Tamási, akkor dám, ha Dombóvár, akkor vasút, ha Paks, akkor atomerőmű, ha Szekszárd, akkor bor, ha Szedres, akkor dinnye. Ez jut eszünkbe a településnevekről. Pedig Szedres és a dinnye kapcsolata nem is olyan régi keletű. Az első ültetvényt 1977-ben létesítették.

– Apám kezdte – mondja Bogdán József –, aztán mi, a négy fiútestvér folytattuk. Külön-külön gazdálkodtunk, én volt, hogy harminc hektárt is műveltem a feleségemmel. De húsz hektáron egészen sokáig palántáztunk. Ma már inkább eperrel foglalkozunk, mert a dinnye rizikóssá vált.

Ki is fejti a termelő, hogy mit ért ez alatt. Egyre magasabbak a költségek, ráadásul a dinnye a hidegre nagyon érzékeny növény. Ha nem is fagy el, napokra megáll a növekedése egy hűvösebb, 4-5 fokos éjszaka után, s ha később ér a piacra, akkor már csak olcsóbban lehet eladni. A multi áruházláncok magyarországi megjelenése sem tett jót a hazai dinnyetermelőknek. Lenyomták az árakat, a minőségtől függetlenül.

– Mi a nulláról indultunk – emlékszik vissza a gazda –, mindent meg kellett tanulnunk. Szerencsére dolgoztak itt a téeszben csányiak (Heves megye), akik értettek a dinnyéhez, apánk meg úgy látta, hogy ez egy kiugrási lehetőség lehet, s belevágott. Fel is futott az üzlet, egyre többen kaptak kedvet hozzá, a rendszerváltás táján már 50-60 szedresi család foglakozott ezzel. Mindenkinek megvolt a maga szállítási, értékesítési körzete, nem zavartuk egymást. Akkoriban még tízszer ennyi kis zöldséges működött országszerte. De a szupermarketek kiszorították őket, meg minket is, a kistermelőket.

Körülbelül tíz család még most is dinnyézik a faluban. A palántázás a sok eső miatt késett, de a napokban már mindenütt befejezik. Amíg a szem ellát, fóliacsíkokkal védett dinnyepalánták sorakoznak a szedresi határban. Hamarosan virágoznak, s a virágzás után harminc nappal kezdődhet a szedés. A szezon időjárásfüggő, de általában július elejétől szeptember elejéig tart.

Import és export

A fóliasátorban nevelt dinnyepalántákat sokszor már április végén kiültetik. Akkor még úgynevezett fóliaalagutat is tesznek az érzékeny növények fölé, később, ahogy enyhül az idő, már elegendő védelemnek számít a talajtakaró fólia­csík is. A mihamarabbi virágzás, beérés és piacra kerülés a cél. A hazai dinnyetermelőknek nemcsak az időjárással kell megküzdeniük, hanem az olasz és görög dinnye forgalmazóival is. A magyar export zöme olyan országokba irányul, ahol a földrajzi adottságok miatt nem érik be a dinnye: Németországba, Csehországba, Lengyelországba.

Borítóképen: Péger Krisztina az utolsó palántákat ülteti ki a falu határában lévő, végeláthatatlan dinnyeföldön