A bányanyitáshoz csak három dolog kell: ember, idő és pénz

Szó van a magyarországi szénbányák újranyitásáról. Ehhez persze nem elég a szándék, kell hozzá ember, pénz és idő is. Vájárképzés nem folyt az elmúlt évtizedekben, hiszen a hazai bányák a rendszerváltás után sorra zártak be. Sokan külföldön, főleg Spanyolországban vállaltak munkát; ők vélhetően hazahívhatók lennének. Az újraindítás adminisztratív és műszaki feltételeinek megteremtése becslések szerint 5-6-7 évet venne igénybe. Anyagilag pedig közel másfél milliárd euróra volna szükség. 

A nagymányoki szénbánya újraindításának ügye már évtizedek óta napirenden van. Nem a mostani energiaválság szülte ötlet. A Mecsek lábánál fekvő Tolna megyei város lakossága egykor a bányából élt. A polgármester, Karl Béla is szorgalmazza a dolgot, 2010-ben már volt próbakitermelés. Akkor kétezer tonnát hoztak fel.

– Stratégiai fontosságú szénvagyonról beszélünk – hangsúlyozza a városvezető –, amit a mai energiaínséges időkben bűn lenne a mélyben hagyni. Azonban környezetvédelmi aggályok és más okok miatt húzódik az engedélyeztetési eljárás. A helyi lakosság nem ellenzi a dolgot, érdekes módon egy harkányi székhelyű egyesület fékezi az ügymenetet.

A legtöbbet Kalmár István tud a részletekről. A Budapesten élő 69 éves energetikus mérnök azt mondja: évi 1,6 millió tonna feketeszén kitermelésére lenne mód nagymányoki és mázai bányaterületek összekapcsolásával. (Ez nagyjából négymillió hordó olaj kiváltására lenne elegendő.) A mélyebben fekvő – a talajszint alatt háromszáz méternél kezdődő – mázai réteget egy lejtős aknán keresztül közelítenék meg Nagymányok felől. (Nagymányoknál felszíni kitermelés is folyhat.) A feldolgozás, a meddőtől való különválasztás, a szállításra alkalmassá tétel Mázán történne.

Nemcsak a szenet hasznosítanák. Kinyernék a ritka földfémeket, és a meddőt is felhasználnák építőipari anyagként és hőtárolóként. Magyar viszonylatban kiváló minőségűnek számít a mecseki feketeszén. Nemzetközi összehasonlításban vannak kedvezőbb adottságokkal rendelkezők. Ennek viszonylag magas a hamutartalma, ezért a fűtőértéke nem a legjobb. A bánya létrehozása körülbelül hatszázmillió euróból lenne megoldható, és tetemesek a feldolgozási költségek is. 

– Cakkpakk egy-másfél milliárd euró kellene az újrainduláshoz – összegez Kalmár István –, ami jót tenne a környéken élőknek, orvosolná a foglalkoztatási problémákat és hamar megtérülne, de ez, akárhogy is nézzük, nem egykönnyen megszerezhető beruházási pénz. Nem is beszélve arról, hogy a már rendelkezésre álló geológiai vizsgálati eredményeken túl további kutatásokra is szükség lenne. Nehezíti a helyzetet, hogy van, ahol nem vízszintesek, hanem függőlegesen állnak a széntelepek. 

Egy érzékeny húrt is megpendít a mérnök, jelesül azt, hogy nem világos, ki, milyen komolyan gondolja az energia- és nyersanyag-függetlenségünk megoldását. Megérett-e már az ország arra, hogy az önellátás, az önerőre támaszkodás érdekében hathatós lépéseket tegyen? 

– Sajnos az EU-ban a szén szinonímájává vált a széndioxid – mutat rá. – Miközben a szén vegyipari alapanyagként való alkalmazása megengedett az Unióban. Köztudott, hogy ma már a széndioxid-kibocsátás kezelhető, és ennek a kezelésnek a költsége vígan belefér abba az összegbe, amit az új energiaáraknál látunk. Annyi tehát a feladatunk, hogy ne égessük el rossz hatásfokkal, környezetszennyező módon a szént. És ez megoldható.

Nagymányokon 1965-ben szűnt meg a szénbányászat, de máshonnan idehozott szénporból gyártották még a tojásbrikettet. Vasúton, iparvágányon érkezett az alapanyag, és ugyanúgy, vagonokba rakva utazott a késztermék a Tűzépekhez. Ez a rendszer a mecseki szénbányák 1992-es bezárásáig gond nélkül működött. S aztán még egy évtizedig, kisebb-nagyobb döccenőkkel, a brikettgyár 2002-es végleges bezárásáig.  

Kalmár István egy energetikai profilú külkereskedelmi vállalatnál dolgozott. Szeretett volna kicsit gyakorlatiasabb munkával foglalkozni. Ismerősökön keresztül szerzett tudomást a nagymányokiak bánya-újranyitási szándékáról a hetvenes évek végén. Részt vett az elképzelések kidolgozásában, majd az ügyintézés élére állt. Piacot is szerzett, az alumíniumipart villamos energiával ellátó bakonyi erőmű lett volna a fő vásárló. Sajnos hosszan elhúzódott a geológiai kutatás és a környezetvédelmi engedélyeztetés is. Mire elindult a kitermelés, a vörösiszap-katasztrófa következtében megszűnt a piac. A bánya újranyitása még mindig várat magára.