Megfojtja a hazai borászokat az új szabályozás

Minden olyan környezetvédelmi kezdeményezést támogat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT), amely a fenntartható szőlő- és bortermelés feltételeinek megteremtését segíti elő oly módon, hogy környezetvédelmi szabályok teljesítése ne okozzon gazdasági hátrányt a tagság részére – hangsúlyozta közleményében a HNT.

Álláspontjuk szerint az új magyar hulladékgazdálkodási szabályozás (EPR/DRS) azonban nem veszi figyelembe, hogy az üvegpalack a legkevésbé környezetszennyező csomagolóanyag, mivel végtelenszer újrahasznosítható, és akár évszázadok múlva is készíthető belőle üveg. A rendszer kontraproduktív, mivel a műanyagok felhasználásának ösztönzésével veszélyezteti a valós zöld célokat. A szabályozás jelen formájában indokolatlanul gerjeszti az inflációt.

A különböző díjtételek közül jelenleg csak a visszaváltási díj mértéke ismert, az összes többi díjtétel ismeretlen, így nem tudni, mennyi költség-, ezáltal (kereskedelmi árréssel és áfával növelten) fogyasztói árnövekedést fog eredményezni. A drágulás várhatóan további fogyasztáscsökkenéshez vezet, veszélyezteti a versenyképességet, ezáltal összességében bizonytalanná teszi az ágazat jövőjét. 

Vesztergombi Csaba, szekszárdi borász szerint, jelenleg a legnagyobb gond az a borászok számára, hogy még nincs pontos és végleges iránymutatás a változásokkal kapcsolatban. Az 50 forintos visszaváltási díj, ami biztosnak tűnik, de az, hogy azt milyen adminisztráció övezi, milyen költségek rakódnak még rá, jelen pillanatban még nem tudják. Vannak elképzelések, információk, de hogy ezeknek mennyi a valóságtartalma, még nem tudni, így nehéz erről a témáról beszélni.

– A jelenlegi helyzetben, amit tudunk, az az adminisztrációs tömeg, ha megvalósul, akkor az nagyon hátrányos lehet a borok forgalmazására. Az ehhez kapcsolódó költségeket tekintve is nagy a bizonytalanság. Nem a palackonkénti 50 forint a probléma, hanem az egyéb díjak – mondta a kiváló borász.

– Többször is hallottuk az elmúlt időszakban, hogy a borászok a környezetvédelem ellen vannak, ezt vissza kell utasítanom – hangsúlyozta Vesztergombi Csaba. – A szőlészeteken és borászatokok kívül kevés olyan ágazat van, ahol a környezet védelmét, a fenntarthatóságot jobban szem előtt tartanák. Jelenleg a HNT-nél folyamatosak a tanácskozások, bízunk benne, sikerül áthidaló megoldást találni. Ha nem így lesz, akkor vannak olyan félelmeink, hogy sok kis- és közepes bortermelő hagyja abba a vállalkozását, mert a jelenlegi elképzelések szerinti megnövekedett adminisztrációt, plusz költségeket nem fogják elbírni.

Dr. Bodri István szekszárdi borász, aki egyben a szekszárdi hegyközség elnöke is, azt mondta, bízik benne, hogy a következő két hónapban, vagyis még ez év végéig sikerül egy elfogadható megoldást találni, kevesebb adminisztrációval és kevesebb költségekkel.

Módos Ernő szekszárdi borász, az Alisca Borrend Nagymestere szerint, lehetetlen a jelenlegi elvárásokat betartani. Ő személyesen próbált beszélni a HNT vezetőivel, elmondta a félelmeit. Képtelenség elfogadni az elvárásokat. A napokban volt a borrendek országos összejövetele, és ott is ez volt a téma. A borászok nagyon tartanak a visszaváltási rendszerhez kapcsolódó adminisztrációtól. Ha ez megvalósul, sokan hagyják abba a borászkodást.

A HNT-nek is az az álláspontja, hogy a jelenlegi jogszabály további tárgyalásokat, módosításokat igényel. Az Európai Unió hagyományos bortermelő tagországai még tárgyalnak Brüsszellel, és a 2029–2030-as végső határidő felé tolják az előírásnak való megfelelést. Az új szabályokat csak Magyarországon vezetnék be, ami versenyhátrányt okoz az ágazat szereplői számára a bel- és külpiacokon. (Csak két tagországban van hasonló rendszer: Romániában és Horvátországban, és a koncesszor egy nonprofit társaság.)

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szerint a kötelező visszaváltási rendszer szabályrendszere a jelenleg ismert formában végrehajthatatlan, a kis- és közepes bortermelők eltűnéséhez, az ágazat profitvesztéséhez vezet. Ez pedig a vidéki munkahelyek elvesztését hozza magával.

A kötelező visszaváltási rendszer (DRS) legfontosabb problémái az ágazat szereplőinek szemszögéből: egy termék, azaz egy egyszerű borospalack regisztrációjához legalább 25 adatot kell megadni a MOHU (hulladékgazdálkodási zrt.) és az auditorok részére 3-3 darab mintát kell küldeni, ami termékenként így 12 palackot jelent. 

Egy valós példa: egy pincészet, amelynek éves szinten 300 féle terméke van, minimum 7500 adatot rögzít fel regisztrációkor, termékenként 12 palackot küld be az audithoz. Ez összesen 3600 palack. Egy palack kiszerelve elérheti a 250 forintot (üresen), a mintaszolgáltatás éves költsége ebben az esetben 900 ezer forint. 

A következő évjáratokkal ez ismétlődik, minden terméket külön regisztrálni kell akkor is, ha ugyanolyan a csomagolása, csak a címkéje más (a toleranciaszint egyelőre ismeretlen). Ugyanazt a terméket újra kell regisztrálni, ha a csomagolása megváltozik, például ha más palackba kerül (ami a tavalyi bizonytalan üvegpalack-ellátási helyzetben gyakran megtörtént). 

A forgalomba hozatali eljárás időtartama (akár 60 nap) + címke készítés időigénye (minimum 2 hét) + regisztráció időtartama (45 nap) – összesen akár 4 hónap. A könnyű gyümölcsös borokat 5-6 napon belül forgalomba kell hozni, ami sürgősségi forgalomba hozatali eljárással megoldható lenne, de a regisztráció időigénye mellett lehetetlen, ami azt jelentheti, hogy a szabályozás miatt a fogyasztó a kedvenc friss Irsai Olivérjét vagy rozéját óborként vásárolja meg, ha így egyáltalán megvásárolja.

Új címkéket kell gyártani azoknál a termékeknél, amelyek korábban kerültek letöltésre és felcímkézésre, de még nem értékesítették őket (pl. nagyobb tételek esetén). 

A muzeális borok és a borversenyek eredményeit mutató matricák használhatóságának kérdése nem tisztázott.