Hidak környékén nem nagy üzlet kompokat működtetni

E A hídépítés üdvözlendő beruházás. De, mint minden változásnak, úgy ennek is vannak vesztesei. Mégpedig a révészek, a komposok.

Széchenyi, miután nem tudott eljutni 1820 telén édesapja temetésére, mert a jégzajlás miatt nem kelhetett át a Dunán, és Pesten rekedt, elhatározta a kőhíd építtetését. Ma már 17 híd található a Duna magyarországi szakaszán – a folyó főágán –, s a következő, a Paks és Kalocsa közötti is megépül, várhatóan 2021-re. Sokak életét, munkába járását megkönnyíti majd a létesítmény, ám a kompok végleg kiköthetnek.

A szekszárdi híd megépülése utáni helyzetről Molnár Sándor, a Fajsz és Dombori közötti komp üzemeltetője adott tájékoztatást.

– Meghívtak 2003-ban a hídavatásra – mondta –, de nem nagyon volt kedvem ünnepelni. Be is igazolódott, amitől féltem: aznap, a 15 órás járaton még rendesen voltak autók és utasok, a következőn meg senki. Nem fokozatosan csökkent a forgalom, hanem drasztikusan. Másfél hónapig még kínlódtunk, aztán abbahagytuk. Tíz ember bérét kitermelni, üzemanyagot, járulékokat, javítási költségeket, bérleti díjat fizetni, lehetetlen volt. Eléggé padlón voltam akkor, de az új híd építésére már úgy tekintek, mint lehetőségre. Remélem, részt vehetek a kivitelezésben a hajóimmal.

Azt a kompot a fajszi önkormányzattól bérelte Molnár Sándor, a másikat a gerjenitől. Ma már mindkét helyen leszámolt. A gerjenit még 2010-ig működtette, kapott hozzá támogatást is, de úgy is épphogy nullára jött ki a zárás. A forgalom Gerjennél egyharmadára esett vissza 2003 után. Egy másik üzemeltető, Sallai Attila még megpróbált csodát csinálni 2012-től 2016-ig, aztán ő is abbahagyta. Jelenleg a komp a víz szélén, a Szekszárd nevű vontatóhajó meg a parton pihen. Ez utóbbi ki is van herélve: két motorját Bajára vitték javításra, mert télen tönkrement. (Az egész hajó víz alá került, vélhetően fagyások, szivárgások következtében; többórás munkával emelték ki.)

A gerjeni komptörténet legavatottabb ismerője Lacza József, aki 1980 márciusától, a 2016. szeptember 5-ei utolsó útig ott volt a mindenkori működtető alkalmazottjaként a vontatóhajón. Először a paksi költségvetési üzem volt a kenyéradója, aztán a gerjeni önkormányzat, majd pedig a két vállalkozó.

– Jobb időkben 80-100 kocsit és 200-250 személyt vittünk át naponta – mondta. – A régi kalocsai vásárokra lovakat, birkanyájat is szállított a komp. Szépen rendben tartottuk. Aztán leállt, nem törődtek vele, és a nagy fagyokban odalett. A hajótestnek nincs baja, szerintem a hűtésnél, a külső körnél történt a baj. Nem tudom, lesz-e újraindítás. Főleg, hogy híd is épül…

A település polgármestere, Romhányi Károly tudja. – Mindenképpen szeretnénk újraindítani a kompot – mondta – mert van rá igény. A hídnak örülünk, de amíg nincs kész, addig nem számíthatunk rá. Elvégeztetjük a komppal kapcsolatos javításokat, elvégezzük a szükséges papírmunkát, és jövő tavasszal újra indulhat, a képviselő-testület döntésétől függően önkormányzati működtetéssel, vagy vállalkozásba adva.

Két híd között nem sok esélye lesz a megmaradásra a gerjeni kompnak, de a paksi előtt se áll nagy jövő. Annál már a szekszárdi híd átadását követően is történt 5-10 százalékos forgalomcsökkenés. Az üzemeltető, Kiszl Károly a hogyan továbbról így nyilatkozott:

– Én tulajdonos is vagyok, tehát nagyobb veszteség ér, mint azt, aki csak bérlő. De szerencsére több lábon áll a vállalkozásom, úgyhogy nem áll meg az élet… Az első kérdés a mai világban, hogy egyáltalán lesz-e híd. A második pedig az, hogy mennyire érinti érzékenyen az embert, ha egy ilyen szép, hagyományos mesterséget nem folytathat tovább.