Magyarként oktat német nyelvet Bestwig városában

„A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába’/Van autója és New Jerseyben háza...” – énekelte egykoron Koncz Zsuzsa a mélabús, elvágyódó dalt. A tolnai Kárpátiék lánya viszont nem a tengerentúl él, hanem 2000 óta Németországban, és van biztos egzisztenciája. Ugyanis angol, valamint német nyelvet tanít Bestwig városának középiskolájában. Igen, tősgyökeres magyar létére például a szenvedő szerkezet rejtelmeibe vezeti be diákjait. Akik egyébként cseppet sem csodálkoznak az egészen enyhe, csak a vájt fülűek számára érzékelhető akcentuson: sőt, az órák így, ezzel a magyar ízzel igazán érdekesek.

Kárpáti Andrea, hogy az élet és jelen történet ne legyen túl egyszerű, természetesen nem német nyelvtanárnak készült. Az angol vonzotta igazán. Tolnán először is végigjárta a nyolc osztályt az 1-es számú általános iskolában, majd beiratkozott a Sztárai Mihály Gimnáziumba, ahonnan érettségi után meg sem állt Szegedig, a József Attila Tudományegyetemig. Itt elmerülhetett ugyan az angol nyelvben, de meglepő módon az eredmények nem érték el a várt színvonalat. Ezért édesapja pedagógiai célzatú tanácsára – talán egy másik idegen nyelv javít a helyzeten – Németországba utazott, és München környékén belekóstolt a bébiszitterek munkás hétköznapjaiba. Ez a találkozás azonban mindennek volt nevezhető, csak sikeresnek nem, ezért Andrea három hónap után visszatért Tolnára.

– A németországi kitérő mégis jót tett nekem – folytatta a történetet Kárpáti Andrea. – Egyrészt tisztáznom kellett magammal, hogy ha valamit akarok kezdeni az életemmel, akkor tanulnom kell. Ezért újból beiratkoztam a szegedi egyetemre. Másrészt rájöttem arra, hogy a német nyelvnek is megvan a maga szépsége. Elkezdtem mélyebben foglalkozni a némettel, és már azt terveztem, hogy leteszem a középfokú vizsgát. Ekkor azonban megismerkedtem leendő – ugyancsak tolnai – férjemmel, aki Németországban élt.

Andrea úgy döntött, hogy befejezetlen egyetem ide, diploma hiánya oda, követi párját német földre. Ha tudjuk, hogy később a kapcsolatnak válás lett a vége, akár arra is gondolhatnánk, hogy jobb lett volna először mégis oklevelet szerezni a JATE-n. Ám a sors néha jó rendező, még akkor is, ha a szereplőktől nagy erőkifejtést igénylő feladatokat követel.

– Mainzban éltünk, itt született meg kislányunk is, akit nyolc-kilenc hónaposan vittem magammal az egyetemre is. A Johannes Gutenberg-Universität angol és német szakára jártam, emellett jogi és romanisztikai előadásokat is látogattam. Ez így elsőre irigylésre méltónak tűnik: ám mindezt munka mellett tettem. Állást kaptam egy általános iskolában, ahol már az oklevél birtokában angolt tanítottam a gyerekeknek.

Ekkor kezdtem összekötni a nyelvtanítást-nyelvtanulást a színházi pedagógiával. Egy idő után azonban döntenem kellett, hogy a több felvett szak közül melyik maradjon gyermek és munka mellett. Miután a német felsőfokú nyelvvizsgám kiváló lett, végül is a német nyelvnél, pontosabban a germanisztikánál maradtam. Ahogy mondani szokták, beleszerettem ebbe a tudományágba. Meg voltam róla győződve, hogy a jövőm immár összeforr a germanisztikával. Nyelvész leszek, szaklapokban publikálok, konferenciákon tartok előadásokat...

Ám közbejött a válás. Bár férjével máig baráti a kapcsolata, Kárpáti Andrea lényegében magára maradt a kislányával Mainzban. Második államvizsgáját már mint „szingli” tette le. Professzora tanácsára mégsem a tudományos kutatói, hanem a tanári pályát választotta. Tanított Frankfurtban egy magán gimnáziumban, Mainz közelében nehezen kezelhető gyermekeket oktatott, mindannyiszor szerződéses formában, előre meghatározott ideig. Érthető módon ennél többre vágyott: rendes tanári kinevezésre, mely ugyan bonyolult rendszeren belül adható, de ha megvan, akkor gyakorlatilag a nyugdíjig biztonságot ad a német pedagógusoknak.

– Többszöri tájékozódás után találtam rá Észak-Rajna-Wesztfália tartomány számomra biztatónak tűnő programjára. Két éven át tartott az a több vizsgával együtt járó megmérettetés, melynek végén megkaptam hivatalos kinevezésem. A bestwigi középiskolában angolt és németet tanítok, mindezek mellett átvettem a színjátszó csapatot is. Megtaláltam elhivatottságom színterét, ráadásul egzisztenciális biztonságomat is. Magánéleti biztonságomról pedig annyit, hogy időközben páromat is megtaláltam.

Képletesen szólva árad a kitárt ajtón befelé a friss levegő

Kárpáti Andrea évente általában egy-két alkalommal visszalátogat Magyarországra, illetve Tolnára.

Szívesen jön, a Balaton továbbra is az egyik kedvence, barátnőjével együtt nyaranta egy-két hetet eltölt a Magyar Tenger partján.

Párjával Budapestre utazott, megtekintve egy érdekes színházi előadást. Németországból érkezve egyből feltűnik számára az éles kontraszt: a magyar emberek jelentős részének szemmel látható, kétségbeesett küzdelme az egzisztenciális gondokkal. De egyelőre még ez sem mért végzetes csapást honfitársaink több jó tulajdonságára. – Csapatunk koreográfusa amerikai, videósunk pedig ausztrál – mondta el Kárpáti Andrea. – Mindketten teljes joggal el vannak ragadtatva attól, hogy itt milyen kedvesek, barátságosak az emberek. Ezért is fontos számunkra, hogy eljöttünk, hogy itt vagyunk: képletesen szólva kitárjuk az ajtót, amin árad befelé a friss levegő.