Három hetet tölthettek el a földi paradicsomban

Liechtenstein Európa egyik leggazdagabb és egyik legkisebb országa, Liechtenstein legnagyobb, Shaan nevű településén működik egy szerényen csak Kinderheimnek nevezett intézmény, ami gyermekotthont jelent. Valójában azonban ez a hely a gyerekek számára maga a földi paradicsom. Legalábbis így érezték azok a tolnai kisdiákok és pedagógus kísérőik, akik közel három hetet tölthettek el nemrégiben a liechtensteini Vöröskereszt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös programján, előbbi szervezet vendégeként.

A „gyermekparadicsom” rendszeresen fogad magyar nyelvterületről gyerekcsoportokat, tízéves korig. A többhetes, a vendégek számára teljesen ingyenes program során minden földi jóval ellátják a résztvevőket, és remek elfoglaltságokat kínálnak nekik. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindenki azt és úgy csinál, ahogy kedve tartja: az intézményben érvényes – egyébként teljesen normális – szabályokat mindenkinek szigorúan be kell tartani.

A tolnai Szent Mór katolikus iskolából összesen 16 második és harmadik osztályos gyerek utazhatott el nemrég a gyerekparadicsomba, őket az iskola három pedagógusa és egy tolmácsként közreműködő nyugdíjas tolnai tanár kísérte el.

Tökéletesen megszervezett volt már az utazás is, vonattal mentek Svájcig, onnan kisbuszokkal vitték őket a Kinderheimbe, ahol csak ámultak a vendégek. A rendkívül jól felszerelt otthonban két-három ágyas szobák, fiú és lány játszószobák, rengeteg játékkal ellátva, külön festésre szolgáló terem, zeneszoba, mozihelyiség, csocsó, biliárd, társasjátékok, rengeteg kézműves eszköz, az udvaron játszótér várta őket. Gyerekbarát volt az ellátás is: napi öt étkezés, rengeteg gyümölccsel, egészséges és finom ételekkel, amit jelzett, hogy a gyerekek az itthoni menzával ellentétben mindent megettek, a kevésbé megszokott ételeket is. Édességben sem volt hiány.

A délelőttök tanulással teltek, az otthoni pedagógusok vezetésével, ebéd után pedig változatos programokat szerveztek nekik. Sokat túráztak a festői környéken, többször voltak uszodában, és megnézték a fővárost, Vaduzt is.

Liechtenstein egy alkotmányos monarchia, hercegség. Az otthonban meglátogatta őket a fiatal hercegné, sőt, abban a megtiszteltetésben is részük lehetett, hogy kastélyában fogadta őket az idős hercegnő. A tolnai diákok mindkét alkalommal műsort adtak az előkelőségek számára, egy, az utazás előtt megtanult bogyiszlói lakodalmas koreográfiát. Ez a műsor volt egyébként a „fizetség”, amit a háromhetes vendéglátásért kértek tőlük „cserébe” a házigazdák.

A gyerekek – akik példásan viselkedtek, maximálisan betartották a házirendet – végül kétszer annyi csomaggal indultak haza, mint amennyivel elindultak. Ez az üdülés minden bizonnyal életük meghatározó élménye marad. Pedig telefont se vihettek magukkal az útra, így kellett „kibírniuk” a közel három hetet. Ami olyan gyorsan elrepült, hogy még honvágyat érezni se maradt idejük.

A rengeteg ajándék túlmutat a figyelmesség keretein

A felsoroltak még beleférhetnek egy nagyon figyelmes és nagylelkű vendéglátás kereteibe. Ám az már ritkaság, amikor a házigazdák mindenféle ajándékokkal is elhalmozzák a vendégeiket. Nem sokkal a megérkezésük után minden gyerekről ruhaméretet vettek, aztán hamarosan valamennyi kisdiák kapott egy tömött utazótáskát és egy hátizsákot tele ruhával – a kabáttól a pulóveren és a fehérneműn át a cipőig –, valamint iskolai felszereléssel. Ott tartózkodásuk alatt két tolnai diáknak is volt születésnapja, mindkétszer meglepetéspartyt rendeztek a tiszteletükre, léggömbökkel, tortával és ajándékokkal – az ünnepelteken kívül minden gyerek számára. Az ottani Vöröskereszt vezetője, Ginny néni, egy tehetős, idősen is örökmozgó hölgy pedig naponta többször valamilyen ajándékkal állított be az otthonba.