Jubileumot ünnepelt az ötvenéves klub

Dávid Kálmán, az egyesület jelenlegi vezetője elmondta, a volt elnökök közül ketten is jelen lehettek a nyugdíjasklub jubileumi ünnepségén. Zala István tanár úr húsz évig volt elnök. Felidézte, annak idején hogyan működött a klub, hányan voltak, mit csináltak. Őt Révész Györgyné követte a tisztségben, majd Dávid Kálmán következett, aki 16 éve vezetője, mondhatni motorja a szépkorúak társaságának. A meghívottak az üveg bor mellé megkapták Bognár László egyesületi tag legújabb verseskötetét is, merthogy „saját” költője is van az egyesületnek. Az alkalomhoz illő szavalatokat és a saját énekkar által előadott műsort az őcsényi Bogár István Együttes táncosai színesítették. A bőséges vacsora után hajnali kettőig mulatott a jókedvű társaság, köszönhetően a szponzoroknak, a helyi és környékbeli cégeknek, vállalkozóknak, no és az őcsényi önkormányzatnak, a Paksi Atomerőműnek meg a Tarr Kft.-nek is.

A jubileum arra is lehetőséget teremtett, hogy Dávid Kálmánnal egy kicsit felidézzük az elmúlt fél évszázadot. Kezdetben tízen voltak, beszélgettek, énekelgettek. Később aztán nőtt a létszám, színesedtek, változatosabbak lettek a programok. 2002 áprilisában a kor követelményeinek megfelelően egyesületté alakultak, szám szerint ötvenöten. Most kilencvennyolc tagjuk van, közöttük hetvenegy a nő és huszonhét a férfi. A legidősebb közöttük Papp József, 87 esztendős, nagyon aktív, természetesen ott volt a bálban is.

Nem csak kapnak, adnak, segítenek is

Mint azt Dávid Kálmán elmondta, az őcsényi idősek nem csak kapni szoktak, hanem szívesen adnak, segítenek is, a lehetőségeik függvényében.

A legutóbbi nagy árvíznél is letették a névjegyüket, azaz némi pénzt a rászorulóknak. Őcsényben volt egy gázrobbanás, támogatták a családot. A községben van egy beteg kisfiú, az ő szülei is számíthattak a nyugdíjasok segítségére. Távolabbra is elért a kezük, az emlékezetes dél-ázsiai szökőárt követően egy árvaházban nevelkedő fiú eltartásához járultak hozzá.

Természetesen ott vannak a községi rendezvényeken is, ha kell, szemetet szednek, papírt gyűjtenek, takarítanak, megajándékozták a helyi óvodát, bölcsődét is.

Korukból adódóan kedvelik a fürdőlátogatásokat, a kirándulásokat. Zalakarostól Gyopárosfürdőig sok helyen jártak már. Évente négyszer-ötször szerveznek ilyen programokat. Mindig tele van a busz. Kétszer voltak Budapesten, megnézték a szokásos látnivalókat, hazafelé, útközben pedig közös vacsorán beszélték meg a látottakat, idézték fel az élményeket. Dávid Kálmán elkomolyodva meséli, hogy amikor kijöttek az Országházból, egy idős nénike azt mondta neki, hogy miután már ezt is látta, nyugodtan meghalhat. Sajnos ez azóta már be is következett. Megnézték a pörbölyi turisztikai központot, hajókiránduláson vettek részt a Dunán, kirándultak Szálkára, Szekszárdra.

Évente kétszer tartják meg a nők és a férfiak estjét, vidám összejövetellel nyitják az évadot tavasszal és zárják az év végén. A klubhelyiségükben kéthetente összejönnek, beszélgetnek, énekelnek, megkóstolják a maguk sütötte finomságokat, a saját termésű borokat. Előadókat hívnak, akik az idősebb korosztályt érdeklő témákról beszélgetnek velük, például a bűnmegelőzésről, egészségügyi témákról, de járt már náluk temetkezési vállalkozó is. Csodálkoztak is, hogy milyen érdekes az a világ, amelyikkel előbb vagy utóbb mindannyian kapcsolatba kerülünk.

Visszamennek

Az ezévi tervekben egy harkányi és egy kiskunmajsai gyógyfürdő-látogatás, valamint egy balatoni kirándulás szerepel, hajóúttal és a tihanyi apátság felkeresésével egybekötve.

Visszamennek Pörbölyre is, mert legutóbb nagyon tetszett a tagságnak, hajóznak, vonatoznak, s stílusosan vadpörkölttel fejezik be a napot.