Továbbra is tarolnak a bonyhádi gimi földrajzosai

Az utóbbi években szinte egyetlen olyan földrajzverseny sem volt, amelyről ne győztesen tértek volna haza a gimnázium diákjai, akiket Gruber László készített fel a megmérettetésekre. Nem véletlen, hogy a pedagógus nemrég Tessedik Sámuel Díjat vehetett át, amely immár 10 éve az Evangélikus Egyház legnagyobb elismerése, tulajdonképpen az Év Tanára díja.

– Rendszeresen indulunk az országos és nemzetközi földrajzversenyeken, ahol diákjaim sokszor emberfeletti teljesítményeket mutatnak – tudatta Gruber László, az iskola földrajztanára, aki a gyerekeket a versenyekre készíti fel. „Az idei tanévben például olyan is előfordult, hogy jelenlegi legeredményesebb földrajzosunk kilenc nap alatt három országos döntőn is szerepelt. Ha csak a legutolsó három évet vesszük figyelembe, meg merem kockáztatni, hogy a legsikeresebb iskola vagyunk hazánkban a geográfia tudományterületén kiírt versenyeken.” – fűzte hozzá a bonyhad.hu oldalon is közzétett interjúban.

Hozzátette, hogy van egy „A Földgömb” magazin és általa szervezett verseny is, amelyen bonyhádi diákok nem indulhatnak. Egyrészt nem akarja, hogy „szó érje a ház elejét”, másrészt azok a tanítványok, akikkel évek óta együtt dolgozik, szinte minden rezdülését érzik és ismerik. Nem tartaná sportszerűnek, mint ahogy általában nem tartja annak, ha egy saját szervezésű versenyen az adott iskola diákjai indulhatnak. Mindemellett a Kvízelítő című meghívásos vetélkedőre, amelyet már ötödik éve Vágó Istvánnal vezet, invitálja diákjait is, akik az eddigiek során mindössze egyszer találtak legyőzőre.

Visszatérve az eredményekhez közölte, a Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen mindhárom alkalommal győztesként hagyhatták el a küzdőteret, de tavaly és az idén a második helyezéseket is elhozták. Számára ez a tudáspróba talán a legnagyobb presztízskérdés, hiszen a Szegedi Tudományegyetem szervezi, ahol éppen negyed évszázada végzett. Annak ellenére, hogy tavalyi kiemelkedő eredményeink miatt az iskolánként maximálisan nevezhető csapatok számát háromra csökkentették, az első három helyen jutottak a középdöntőbe. Onnan két csapat az első és a második helyen továbbjutva folytathatta a döntőben. Végül a tavalyi győztes duó, Galág Botond Balázs és Zareczky András hozhatta el a Jakucs-plakettet, s a második helyen is bonyhádi csapat végzett Kis Zitának és Reif Eszter Rékának köszönhetően. A nehézségek ellenére, a gyerekeknek köszönhetően egy nagyon erős mezőnyben lehettek a legjobbak.

– Ebben a tanévben, akárcsak tavaly, az egyházi iskolák számára kiírt Dr. Hajdú-Moharos József Országos Földrajzversenyen a három kategóriából kettőt megnyertünk, de második, harmadik és negyedik helyezéseket is elhoztunk Karcagról – mondta el az elismert szakember. A Kovács János Országos Földrajzverseny szeghalmi döntőjén most is a dobogó legfelső két fokán végeztek. Az előbb említett versenyeken Galág Botond, Csernik Balázs, Kőbányai Dénes és Wágner Zita nyakába akasztották a képzeletbeli aranyérmet.

Hazánk egyik legszínvonalasabb földrajzversenyét, a Lóczy Lajos Országos Földrajzversenyt is megnyerték az előző két évben – idén nem indultak –, s ezen felül szép helyezéseket és több különdíjat is elhoztak. A Less Nándor Országos Földrajzverseny döntőjére is a közelmúltban került sor. Itt Dénes a második, Botond pedig a harmadik helyen végzett.

Mindemellett nagyon büszke az idei OKTV-eredményükre is, hiszen az iskola történetének eddigi legnagyobb sikerét érte el az őcsényi lokálpatrióta Botond a harmadik helyezésével. A kiemelkedő tehetségű diák ki is érdemelte a Völgység Talentuma díjat, amelyet március 15-én vehetett át.

A kérdésre válaszolva, hogy mi a siker titka, elmondta: „Nincs titok. Hacsak az nem, hogy nagyon szerencsésnek tartom magam, mivel különösebb kérés és könyörgés nélkül mellém állnak iskolánk diákjai. Én csupán annyit közlök velük, hogy látok bennük fantáziát és a potenciális győztest. Egy a lényeg: soha nem szabad egy versenyt kötelezővé tenni! Sikertelenség esetén komoly csalódást okozhatunk diákjainknak. Nálam mindig a minőség, és nem a mennyiség számít… talán mindenben. A földrajzversenyeken indulók közül az előző 8-10 évben a nevezettek 60-80 százaléka döntőbe jutott. A »titok«-hoz még az is hozzátartozik, hogy versenyszezonban szinte minden délután felkészítéseket tartok. Több alkalommal előfordul, hogy a takarítónők este kis híján ránk zárják az iskola ajtaját. A sikerekhez gyakran hozzájárulnak részemről a háromórás éjszakai alvások, de ezt senki ne vegye panasznak! Irigylem azokat a földrajzos »éliskolákat«, ahol legalább ketten vesznek részt a felkészítő munkában.”

A pedagógus úgy gondolja, hogy a diákok a munkaszeretetük, szorgalmuk és hozzáállásuk legnagyobb részét otthonról hozzák, ehhez a tanárok valamennyit hozzátehetnek. Ha „győztes típust” látnak meg egy diákban, semmi más dolguk nincs, mint elhitetni vele, hogy tényleg az, de a győzelem – a szerencse mellett − csak kitartó és szorgalmas munkával szerezhető meg. Fontosnak tartja azt is, hogy legyen szó akár győzelemről, akár egy kevésbé jól sikerült döntőről, mindenképpen foglalkozzanak a gyerekek lelkével, akár a hazafelé vezető úton, akár egy fagyi vagy sütemény elfogyasztása során.

Gruber a Gruber-féle exhibicionizmusról

„A bonyhádi diákok többségének bizalmát élvezem, s azokkal is egyet tudok érteni, akiknek »nem jön be« a Gruber-féle exhibicionizmus. Többször a fülembe jut, hogy én „végigszínészkedem” az óráimat. Még ha ez szó szerint nem is igaz, tény, hogy szeretem az »agyamat űzni« tanítványaim előtt. Viszont az órai és a tanórán kívüli »fellépéseim«-be belecsempészem a szakmát is, amelynek eredményeképpen diákjaim sikerrel veszik az érettségi vizsga akadályait, s megnyerik a földrajzversenyeket is.”