Nagy Tibor New York híres éttermében kóstolta meg élete legfinomabb steakjét

– Úgy negyven-ötven dekás bélszín- és hátszínszelet marhahúsból készül ez a sült – mondta el lapunknak a szekszárdi utazó, aki feleségével együtt rokonai meghívására járt nemrég az Egyesült Államokban és Kanadában. – Nagyon jól elkészítik, pontosan olyanra, amilyenre kérjük: a fokozatok a véresnél kezdődnek és a jól átsültig terjednek. Éppen ezért, bár a mennyiség tetemes, nehéz belőle egyetlen falatot is a tányéron hagyni.

Nagy Tibor egyébként nem a bevezetőben említett metropoliszban lakott, hanem a közeli Oakland kisvárosában, a rokonoknál. Ez a település jellegzetesen amerikai, karbantartott faépületekkel, kerítés nélküli udvarokkal és gondozott sövénnyel. Járdát jobbára hiába keresnénk, itt mindenki autóval közlekedik.

– Rokonom naponta negyven kilométert tesz meg a munkahelyig, ez arrafelé nem számít távolságnak. Korábban naponta kétszázharminc kilométert vezetett a munkahelyére és vissza, ez mondhatni a szokványos kategóriába tartozik. Az autók többsége már nem benzinfaló amerikai, hanem a takarékosabb japán típus.

New Yorkban járva a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik a Liberty Islandon emelkedő Szabadság-szobor. Ez a negyvenhat méter magas alkotás belül üreges, csigalépcsőn lehet felmenni egészen a koronában található kilátóig. Nagy Tibor csak a táv egy részét tette meg, részben azért, mert elég kimerítő ilyen magasra felgyalogolni: másrészt pedig a korona felkeresését egy hónappal előre jelezni kell az illetékeseknél. A szekszárdi utazó eljutott Washingtonba is, ahol a főváros ismert építményeit tekintette meg, köztük a Capitoliumot, Fehér Házat és a Washington-emlékművet. A legnagyobb hatást azonban a természet egyik különlegessége, a Niagara tette Nagy Tiborra.

– Voltunk az Atlanti-óceánnál is, ami sokkal hatalmasabb, mégis a Niagara félelmetes és lenyűgöző! – jellemezte a robajló vízesést, aminek amerikai és kanadai zuhatagját egyaránt megcsodálta. – Alig több, mint egy méterre álltam a mélybe bukó víztömegtől, mely párafelhővel terítette be környezetét.

A természet után pedig jöjjenek az emberek. New York amúgy is színes világát egyre markánsabban meghatározzák a latin–amerikai bevándorlók. Az egykor a fehérek számára kifejezetten veszélyesnek ítélt Harlem mára egy viszonylag nyugodt negyeddé változott. A felsőbb réteg makulátlan öltöny-nyakkendő együttest visel, ám rengeteg elhanyagolt ruházatú figura is része a nagyvárosi utcaképnek. Sőt, gyakori a hajléktalanok látványa is. Mindenki ott sem részese az amerikai álomnak.