Szívügye a logopédia, és a kisgyerekek fejlesztése

Ragaszkodott a gyógypedagógiához Mácsikné Végső Rita. Mint mondta, abban látta az igazi kihívást, hogy olyan gyerekeknek tanítsa meg az alapkészségeket, akiknek nehézségeik vannak. Céljának megfelelően érettségi után a Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskolára jelentkezett, ám nem vették fel, így 1978 szeptemberétől képesítés nélküli nevelőként egykori általános iskolájában kezdett dolgozni. Ott, ahol négy évvel előtte még maga is diák volt. Az intézményhez tartozó kisegítő iskolában tanított, ahol összevont tanulócsoportokba jártak az enyhén értelmi sérült diákok. – Mindannyian szakmát szereztek. Az enyhén értelmi sérültekről tudni kell, hogy a tanulás okoz nekik nehézséget, az életvezetésben azonban többnyire gyakorlatiasak – mondta Mácsikné Végső Rita.

Később másodikosokat tanított, aztán napközis nevelő lett, majd ismét a kisegítő tagozaton kapott munkát. Az idősebb kollégák segítettek neki a tanórákra felkészülni, megismerkedett a tantervekkel, sőt, kisegítő iskolai tanmenetet is írt, és ez idő alatt rutint szerzett a gyerekekkel való bánásmódban. Mikor felvételt nyert a Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskolára, az akkori főnöke támogatta, csak az volt a kikötése, hogy a gyógypedagógia mellett a logopédia legyen a másik szakja. 1985-ben diplomázott oligofrénpedagógia–logopédia szakos gyógypedagógiai tanárként.

Elmondta, hogy akkoriban még kevés logopédus volt. Szekszárdon négyen-öten dolgoztak, ő pedig a Faddon kialakított úgynevezett „logopédiai centrumban” folytatta a munkát. Faddon kívül Gerjen és Dunaszentgyörgy óvodái és iskolái tartoztak hozzá. Amikor megszűntek a centrumok, maradtak csak a faddi intézmények, és Mácsikné Végső Rita vállalkozó logopédusként 1995-től Bogyiszló óvodájában, iskolájában kezdett dolgozni. A kollégákkal, a szülőkkel és a gyerekekkel is megtalálta a közös hangot.

Közel egy évtizedig a megyei kórházban is munkát vállalt, miután egy afáziás – agyi sérülés következtében létrejött beszédzavaros – nő családja megkereste. Sikerült ugyanis olyan jó eredményeket elérnie az addig beszédképtelen betegnél, hogy dr. Kiss Mihály, a megyei kórház neurológiai osztályának akkori vezetője dolgozni hívta. A logopédus azt mondta, felüdülés volt a kórházban a betegekkel foglalkozni, és mivel egészségügyi szakközépiskolába járt, nem volt számára idegen a terep. Kizárólag felnőtt páciensei voltak, akik nagyon lelkiismeretesen végezték a feladatokat, rendkívül hálásak voltak neki a segítségért, és többen közülük még ma is felköszöntik a jeles napokon.

Mácsikné Végső Rita 2013-ban a törvényi változások nyomán a Tolna Megyei Pedagógia Szakszolgálat Szekszárdi Tagintézményének dolgozója lett. Korábbi munkahelyei tartoztak hozzá: Fadd, Bogyiszló, Fácánkert és Tolna két óvodája. Idén januárban azonban negyven év munkaviszony után nyugdíjba vonult. Mint mondta, sok idős kollégát látott, akik már a tűrőképességük határán dolgoztak, ő viszont ezt szerette volna elkerülni. Mivel munkája során mindig a magas szakmai minőség volt számára a legfontosabb, a nyugdíjazás előtt még szakvizsgát tett, portfóliót készített és kiváló minősítést kapott.

Nemcsak a beszédhibák diagnosztizálása, javítása volt a feladata, hanem a gyerekek képességeinek megismerése is. Gyógypedagógusként pedig rehabilitációs fejlesztő foglalkozásokat tartott. Mindig kiállt a logopédiáért és a tanítványaiért. Úgy látja, érdemes volt küzdeni, mert a gyerekek mindig örömmel mentek hozzá, szívesen vettek részt a foglalkozásokon. A szülők és a pedagógus kollégák pedig örömmel nyugtázták a fejlődést.

Nem szakad el a logopédiától

A logopédiától továbbra sem szakad el, ugyanis 2016 tavaszán magánlogopédiát nyitott Tolnán. Amíg az egészsége, a teherbírása és a családja engedi, folytatni szeretné a munkát. Az atomerőműben üzemtechnikusként dolgozó férjével 1982 óta vannak együtt. Két gyermekük született: Zsuzsi radiokémikus, Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen dolgozik, László hangtechnikus. – Olyan háttértámogatást kaptam tőlük, ami nélkül nem tudtam volna ezt a munkát így végezni – mondta Mácsikné Végső Rita. Szabadidejében kerékpározni, gyalogolni, úszni szeret, szívesen néz filmeket, olvas, illetve – ha ideje engedi –, meglátogatja a lányát egy-egy anya-lánya hétvége erejéig.