A párbeszéd, a példamutatás fontos szerepe

Szőtsné Karkus Zsuzsanna pszichológus tartott előadást a kamaszok iskolai nevelésének lehetőségeiről és korlátairól. Alapos beszámolójában szó esett a korosztály testi, lelki, szellemi jellemzőiről, úgy mint a szélsőséges érzelmek, a kritikus hozzáállás a világhoz, a felnőttekhez. Jellemzőjük az úgynevezett élettani lustaság, ugyanakkor éppen e korban követelnek a legtöbbet tőlük. Szeretnek mindenféle szerepet maguk kipróbálni. Élményekre, szeretetre éhesek, ráadásul a kortárs közösségek jelentősége megnő az életükben, ezért kerülhetnek veszélybe. Ráadásul, míg korábban a fiatalok szinte észrevétlenül belenőttek a felnőttség feladataiba, manapság akár 30 éves korig kitolódik az az időszak, amikor még mindig a szülők tartják el őket. Az utóbbi évtizedekben eltűntek a régi értékek és a példaképek, helyükbe a celebek, focisták, zenekarok léptek. Leegyszerűsítve, a kamaszok nevelésének a nyitja az élménypedagógia, a folyamatos beszélgetés, a türelem a felnőttek részéről és a humor.

Jeszenka Ildikó, a Csapó Dániel szakgimnázium és szakközépiskola általános főigazgató-helyettese a középiskolás korosztály iskolai nevelésének gyakorlati tapasztalatairól beszélt. Sok egyéb mellett kifejtette, nagy a pedagógusok felelőssége abban, hogy mennyi segítséget tudnak adni a kamaszoknak. Kiváltképpen azoknak, akik mögött nem áll biztos családi háttér. Szólt az úgynevezett Z generációról, akik már gyerekkorukban megismerkedtek a digitális technikával. Mint mondta, ők másként látják a világot, másként tanulnak, másként gondolkodnak, mint az előző nemzedékek. Szavaiból az derült ki, hogy még mindig a legfontosabb a példamutatás. Ha rendszeresen ráköszön egy-egy diákra, van rá esély, hogy az illető megérti. Ha előre engedik őket az ajtónál a férfi tanárok, észreveszik, hogy így is lehet viselkedni. És akkor még nem is beszéltünk azokról a fiatalokról, akiknek már gyerekkorukban ott a kezükben a tablet, az okostelefon.