A matekos népművelő „egész népét” tanítja

Bár többször hívták a debreceni egyetemi katedrára, pályája mégis inkább a József Attila-i attitűd szerint alakult: Pócs Margit, aki matematika-népművelés szakon diplomázott, „egész népét” igyekezett tanítani, széles rétegek előtt megnyitni a tudás kapuját és „megörömözni” őket.

– Mindenre készültem, csak arra nem, hogy egyszer bürokrata leszek. De hivatalnokként is szem előtt tartottam: minden ügy mögött személyre szabott segítséget érdemlő emberek vannak, nem csupán papír és jogszabály – fogalmazott a szekszárdi polgármesteri hivatal közművelődési és civil kapcsolatokért felelős, frissen kitüntetett munkatársa.

Valóban szokatlannak tűnik, miként lehet egy kiváló képességű, a matematika iránt elkötelezett fiatalból népművelő, majd pályájának jelentős részében hivatalnok.

Ami biztos, hogy az emberekkel törődő örökséget a családjából hozta. Felvidékről Nagymányokon letelepedett, négy gyermeket felnevelt szülei már óvodás korától példát adtak neki a másokon való segítésből. E szellemiség további kiteljesedéséhez a bonyhádi gimnázium biztosított számára remek terepet. De kiváló matekosként a későbbi éveit sem tudta volna elképzelni a matematika, mint tantárgy, és mint az élet hatékony szabályrendszere nélkül.

Így lett végül – egyedüliként – matematika-népművelés szakos nappali hallgató a debreceni egyetemen.

Diploma után, negyven éve, a szekszárdi Babits művelődési központba, majd a megyei tanácshoz került. Közben a kaposvári főiskola szekszárdi tagozatán tanított óraadóként művelődéstörténetet.

Gyes után a szekszárdi főiskolán lett tanársegéd. Végre matematikát oktathatott. Élete legszebb időszaka volt, de családi problémák miatt Kaposvárra költöztek. Később a debreceni egyetemre hívták – ismételten – tanítani. Ám végül a tolnai önkormányzathoz került, 1989-ben, humán referensnek. Tolnán ő találta ki és vitte sikerre az EGÉSZ-SÉG Hónap évtizedes, sikeres programsorozatát is.

1998-ban a szekszárdi városvezetés hívta. Előbb közművelődési referens, majd polgármesteri titkár, végül kabinetvezető lett. Tizenegy éve a közművelődési és civil kapcsolatok referense.

Nagyon hálás a Tolnán és a Szekszárdon kapott lehetőségekért, a bizalomért, ami hatalmas teret adott a szakmai önmegvalósításához. A hivatali munka mellett komoly elismerést kiváltó projektekben vállalhatott főszerepet – remek partnerek, széles összefogás segítségével. Az ő nevéhez köthető a XX. Országos Műemléki Konferencia megszervezése, a millenniumi közművelődési programcsomag, a szekszárdi örömünnep is. De saját gyermekeként tekinthet a Szent László és a Mészöly Miklós kultusz építésére, a Hollós László emlékévre, az EKF társrendezvényeire vagy a civil nagyrendezvényekre is.

Úgy látja, egyetemi oktatóként is eredményes pályát tudott volna bejárni, de a katedrán túl merevek a keretek, neki inkább a mindennapok emberét kell szolgálnia. Szerinte törvényszerű, hogy ezt az utat választotta. – Nem hiszem, hogy lehet nálam elégedettebb ember – állapította meg eddigi pályafutásáról.

A legfontosabb az unokázás lesz

Pócs Margit hamarosan nyugdíjba készül, de ez korántsem jelent majd passzív visszavonulást. Mindenképpen szeretne még tanítani. Emellett szívesen kamatoztatná örömtréneri tudását, valamint több évtizedes mentálhigiénés tapasztalatait.

Egy feltétele azonban van: nyugdíjasként kizárólag akkor vállal majd el bármilyen munkát, megbízatást, ha az az unokáival és a gyerekeivel való együttléttel szinkronban van. Az első számú feladatának ugyanis a velük való szeretetkapcsolatot tartja. Már csak azért is, mert a hivatali munkájához és a szolgálataihoz ők adtak neki erőt.

Margitnak egyébként Szekszárdon élő lánya révén két unokája, Pomázon letelepedett lánya révén pedig három unokája van. A legkisebb három hónapos, a legnagyobb tizennégy éves. Fia külföldön él, ő később tervezi a családalapítást.