Intenzív jelenlétükkel nyújtottak segítséget

Intenzíven a pincétől a padlásig. Ezt a címet viseli az a modellprogram, amelyet a Rubeus Alapítvány felkérésére dolgoztak ki és próbáltak ki a Szekszárdi Humánszolgáltató Központ Családsegítő és Gyermekjóléti Központ szakemberei. A módszerről és annak tapasztalatairól a Szülői komptenciafejlesztést célzó modellprogramok a gyermekjóléti szolgáltatások tárházában című tanulmánykötetben számolt be Tolácziné Varga Zsuzsanna intézményvezető és Szabó Aliz szakmai vezető.

A szekszárdi modellprogram célja, hogy hozzájáruljon a lakosság, elsősorban a gyermekek általános érzelmi, értelmi, fizikai, erkölcsi állapotának javításához és stabilitásához. Kritérium volt, hogy húsz családnak kellett részt vennie a programban. A lemorzsolódással is számolva, a szekszárdi szakemberek harminckét családot kerestek meg, és a program végére huszonnyolc családban maradt meg az intenzív munka lehetősége. A kiválasztásnál a hatósági eljárás megléte is szempont volt, így olyan családokat vontak be, ahol a gyermeket már védelembe, nevelésbe vették. A szülői kompetenciafejlesztés célja ugyanis a veszélyeztetettség megszüntetése, majd a gyermek helyzetének rendezésével a hatósági intézkedés lezárása, a nevelésbe vett gyermekkel a kapcsolattartás erősítése, végül a hazahelyezés elérése.

A program során nagy hangsúlyt fektettek a rendszerszemléletre, ezért több területről – oktatási, pszichológiai, törvényességi – bevontak szakembereket. A megvalósítás következő lépése az új szakmai eszközként bevezetett szociális diagnózis elkészítése volt, amely a családsegítő és az esetmenedzser munkáját segítette, illetve az eredményei arra is rávilágítottak, milyen egyéb szolgáltatás igénybevételére van szükség.

Fontos elem volt még, hogy a szakembereknek és a szülőknek tréninget tartottak, a családok számára pedig csoportos tevékenységeket is szerveztek – külön a szülőknek, a tíz év feletti és alatti gyerekeknek. A szülők csoportos foglalkozása során lényeges volt, hogy a résztvevők valami újat kapjanak, és megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül. Megélhették annak a hangulatát, hogy a gyermeknevelés senkinek sem egyszerű, de mégis szép, szeretetteli feladat.

A kisebb gyerekeknek játszócsoportot indítottak a foglalkozások ideje alatt, amelyen – ha azt a szülő engedélyezte – egy fejlesztőpedagógus korcsoportos felmérést végzett, hogy ki tudják szűrni, majd fejleszteni a hiányosságokat. A tíz éven felüli gyerekek csoportjában azon készségek erősítésére helyezték a hangsúlyt, amelyek megalapozhatják az egészséges személyiségfejlődést, illetve kiemelten kezelték a rövid- és hosszú távú célok megtervezését. A csoportos foglalkozások között volt háztartásismeret is, ez azonban eredményesebbnek bizonyult, ha az ezzel foglalkozó munkatárs otthonaikban kereste fel a családokat.

Az intenzív családgondozás a családsegítő és az esetmenedzser összehangolt munkája révén valósult meg, és arra törekedtek, hogy a lakókörnyezetükben találkozzanak a családtagokkal a bizalom kialakítása érdekében. A program során végig minden család egyéni igényeit vették figyelembe.

Számokban mérhető eredmény

A modellprogramba huszonegy szekszárdi, öt decsi és kettő-kettő őcsényi, valamint várdombi családot vontak be. Többségében egygyermekes családok voltak érintettek, de hét kétgyermekes, öt háromgyermekes, illetve három-három négy- és hatgyermekes család is részt vett a programban.

Voltak családok, akik eredményes ívet írtak le, mások a kezdeti pozitív változás után visszaestek, pár családnál viszont nem sikerült eredményt elérni. Az intenzív munka hatékonyságát jelzi ugyanakkor, hogy tizenhárom gyerek esetében megszűnt a védelembe vétel, a nevelésbe vett gyerekeknél nőtt a kapcsolattartások száma és minősége a szülők részéről. Továbbá azokban a családokban, amelyekben korábban nagyon súlyos problémák voltak jelen, a program öt hónapja alatt nem volt szükség egyéb hatósági intézkedésre.