Nagy lángot adott a szívébe a Jóisten, jó pap szeretne lenni

– Könnyen rátalált a hivatására?

– Hitgyakorló, katolikus családból származom – mondja Fekete Zoltán –, mégis meglepődtek a szüleim, amikor bejelentettem, hogy pap leszek. Előtte turizmus-vendéglátás szakos diplomát szereztem. De a Jóisten hatalmas lángot adott a szívembe, és én igent mondtam: követtem. Elvégeztem a teológiát, püspök atya felszentelt, Szekszárdra helyezett káplánnak, és továbbtanulásra buzdított. Most a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori képzésére járok.

– Nem minden pap doktorál. Önnek miért fontos ez?

– Belső indíttatásból is, meg azért is, mert a püspök atya erre az útra szán. Így tudom legjobban szolgálni Istent, az embereket, az egyházmegyét. A képességeimet ki kell használni!

– De miért nem a polgári életben: orvosként, mérnökként, tanárként, tudósként?

– A hivatásomra 24 évesen találtam, miután a kamaszkori elhajlásokon túljutottam. Láttam, hogy az emberek mennyire híján vannak Istennek és a keresztény erkölcsöknek. Láttam: nem világos számukra, hogy az Istenhez vezető egyenes, de keskeny és göröngyös ösvényen kell járniuk. Én viszont az életem értelmét erre az útra lépve találtam meg. Keresni kezdtem a látszat mögötti valóságot, túlléptem a szokás alapján megélt vallásosságon, eljutottam a színtiszta katolicizmusig, és átadtam az életemet Istennek. Azt mondtam: tégy velem Uram belátásod szerint! És most itt vagyok.

– Ez a döntés vagy hívás egy pillanat volt vagy egy folyamat?

– Egy folyamat. Az én generációmat rengeteg hatás éri a baráti társaságban is, az interneten is. Eszmék, ideológiák, ezotéria, new age. Hosszú ideig tartott, amíg tisztázódott bennem, hogy nem az én igazam az igaz, hanem az, amit az egyház tanít az ő tekintélyével, kétezer éve. Az életemnek nem én vagyok az ura, a létemet, a lelkemet mástól kaptam. Viszont oka van annak, hogy kaptam. Ám, ha az oka a természetfelettiben keresendő, akkor a céljára is általa találhatok. Nincs más dolgom, mint, hogy beteljesítsem Isten rám vonatkozó, öröktől kigondolt, szent tervét. Mondhattam volna nemet is, hisz szabadon dönthetünk, de akkor milyen sok lelken nem tudnék segíteni! Márpedig én segíteni akarok, szolgáló szeretettel. Hirdetve, hogy Isten szeret minket, s ha szeretettel vagyunk egymás iránt, abban érezzük, hogy valami módon a Jóisten is benne van. Persze a hitet nem lehet rátukmálni az emberekre, mert az többet árt, mint használ. Nyitott szívvel kell járni és példaértékű életet élni.

– Olykor azért előfordul, hogy a papok is vétkeznek.

– Az a helyzet, hogy a plébániák falai átlátszóak. Nagyon fontos, hogy a plébános ne tegyen megbotránkoztató dolgot, mert annak bizony híre megy. A plébánosnak vonzania kell az embereket, nem taszítani. Ugyanakkor, mindenki maga felelős az Istennel való kapcsolatáért. Nem lehet attól függővé tenni a hiszek, nem hiszek kérdést, hogy az éppen ott szolgáló pap szimpatikus-e vagy antipatikus.

– Mennyire kell kimozdulni a lelkipásztornak? Van, aki csak várja a templomban és a plébánián, hogy betévedjenek a hitkeresők.

– Ki kell menni, megmutatkozni az emberek között, mert az életpélda vonz. Persze a mai paphiány közepette erre egyszerűen nincs idő. Ezért a hívek apostolkodására is nagy szükség van.

– Itt az ünnep. Mi a karácsony lényege?

– Eljött az Úr és ezért vagyunk mi megváltottak. Együtt kell működnünk szent terve megvalósításában, mert akaratunk ellenére nem tud bennünket üdvözíteni. Az ember, amikor elérkezik a halálának pillanata, odakerül az Ő ítélőszéke elé. Az advent a karácsony előtti istenvárás, de tulajdonképpen az egész élet egy advent. Úgy kell élnünk, hogy aztán megszülethessünk az örök életre, vagyis feltámadjunk a halál után. De ehhez világosságban kell járnunk. Az adventi gyertyák ezt szimbolizálják. Fény a sötétségben. Amikor én elköteleződtem Isten mellett, amikor láng gyúlt a szívemben, szakítottam az addigi tévelygő, bulizós életvitelemmel, még a zenei lemezeimtől is megszabadultam, hogy semmi se emlékeztessen rá. Félig megtérni nem lehet.

– Mindez szépen hangzik, a templomok mégis lassan kiürülnek. A nagy egyházaknál drámai a létszámcsökkenés, a szekták elszívó hatása is jelentős. Baj az, ha valaki másként imádja Istent?

– Isten misztikus teste az egyház. Azt megszaggatni nem helyénvaló, de ha valaki beleszületik egy másfajta vallási közösségbe, nem tehet róla. Mindenesetre vannak vezérelvek, amelyek figyelemre és követésre érdemesek. Az egyik ilyen, hogy tedd a jót és kerüld a rosszat. Az idevonatkozó pedig így hangzik: Keresd az igazságot, és a megismert igazság mellett tarts ki! Tehát nem vétkes az, aki még nem ismert rá a mélyebb igazságra. De keresni kell!

A szolgálat mellett doktori képzésen vesz részt

Káplánéveit tölti a 32 éves Fekete Zoltán. Vélhetően hamarosan plébánossá nevezi ki Udvardy György püspök, hisz nagy a paphiány, ma már ritkán fordul elő, hogy valaki hosszú ideig káplánkodik.

Németkéren nőtt fel, Székesfehérváron szerzett diplomát, turizmus-vendéglátás szakon, a Kodolányi János Egyetemen. Először a paksi Erzsébet Szállóban, aztán két budapesti hotelban dolgozott, mint recepciós. Isten hívását érezve, 24 évesen bejelentette a szüleinek, hogy pap lesz. Vallásos családban nőtt fel, van egy bátyja, aki házas. Kettőjük kapcsolatáról, élethelyzetéről humorosan azt szokta mondani: Ég és föld. Én a teológiával, az égiekkel foglalkozom, ő meg földhivatalos Pakson.

A lelkipásztort, miután az alapképzést befejezte, pappá szentelte a püspök. De folytatja tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, az általános teológia szak, egyháztan szakirányán. Ez a doktori képzés négyéves; most másodikos.