A műtét utáni héten ünnepi ebédet főzött

Rita öt évvel ezelőtt kezdte tapasztalni, hogy lábai egyre jobban megdagadnak. Az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy a kiváltó ok nem más, mint veseelégtelenség.

A diagnózis nem számított meglepőnek: Rita már több mint két évtizede nyugtázta, hogy veséi csekély mennyiségben ugyan, de fehérjét is ürítenek. Ez a jelenség nem járt fájdalommal, ezért kezelést sem igényelt. Viszont így egy időzített bomba működött a szervezetében.

Rita Szekszárdon, a megyei kórház belgyógyászatán a nephrológiára járt gondozásra. A kiváló orvosi munka és a szigorú fehérje diéta ellenére állapota nem javult, sőt, idővel némileg romlott. Ennek okán született meg az egyetlen lehetséges megoldást jelentő szakmai álláspont: a távlati, cseppet sem biztató eshetőségek miatt Ritának vesére és beültetésre lesz szüksége. Ezt még jobban alátámasztotta azt, hogy Rita nemsokára rosszul lett és dialízisre, azaz vesepótló kezelésre kényszerült. A helyzet tehát, nagyon enyhén fogalmazva, semmi jóval sem kecsegtetett.

Egy rövid kitérő, magyarázattal: a beültetendő vese származhat úgynevezett cadaver, vagyis agyhalott donortól, illetve a beteg családi, baráti köréből önként felajánlkozó személytől. Miután sokan várnak műtétre, nyilvánvaló, hogy cadaver vese nem juthat bármikor az arra rászorulónak.

Ennek ismeretében Rita családtagjai nem tétováztak. Férje, testvére és édesanyja is felajánlotta a veséjét.

Az akkor nyolcvanegy éves szülő nem jöhetett szóba, a férj és a testvér pedig a kórházi keresztpróbán kényszerült visszalépésre. Ekkor Rita két fia a szülők tudta nélkül felkereste a fővárosi klinikát és bejelentkezett arra a keresztpróbára, melyen egyébként a műtétre váró személynek is meg kell jelennie. Rita hallani sem akart arról, hogy fiai közül bármelyikük is vesét adjon neki, de a család kitartó rábeszélésére a vér egyezőségét vizsgáló keresztpróbába beleegyezett. A két fiú mindegyike alkalmasnak bizonyult donornak.

Rita egy év haladékot kért, bízva abban, hogy esetleg cadaver riasztása lesz. Ezt az időt az élődonoros transzplantáció témakörének áttanulmányozására fordította. Felvette a kapcsolatot egy olyan édesapával is, aki megkapta fia veséjét és gyermekével együtt jó egészségi állapotnak örvend. Személyesen beszélt dr. Szakály Péter pécsi sebésszel, a szakterület kiválóságával, akivel megosztotta aggályait. Az orvos mindössze ennyit kérdezett: „Ön odaadná-e veséjét az édesanyjának, ha neki szüksége lenne rá?”

A kérdés ezzel eldőlt. Rita belenyugodott fiai elhatározásába, abba, hogy a fiúk közül az idősebbiktől, Károlytól kap vesét.

A beavatkozás Budapesten, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján zajlott le, minden komplikáció nélkül. A kórházi lábadozás egy hétig tartott, utána mindketten hazatérhettek. A kiváló közérzetnek örvendő Rita másnap már ünnepi ebédet készített.

Károly meggyőződéssel vallja: a vese visszautasítása felelőtlenség lett volna. Hiszen egy súlyos baj esetén testvérével együtt hogyan élhettek volna annak tudatában, hogy segíthettek volna, de édesanyjuk nem engedte...

Nagybőgő, rockabilly és motorozás

A 33 éves Szakács Károly sokoldalú fiatalember. 2014-ben szerzett diplomát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem védelmi-igazgatási szakán.

A korábban működő, vérpezsdítő muzsikát játszó Stinky Rodders Rockabilly Trio vezetőjeként nagybőgőzött és énekelt az együttesben. A zenekar két éve bemutatkozott a híres A38-as hajón is. Károly a Stinky Rodders megszűnése után sem hagyott fel a muzsikálással, tervei között szerepel egy újabb csapat létrehozása. Gyakorta kap felkérést vendégzenélésre. Emellett rajongója a nagymotoroknak, tagja az Alisca Legends nevű motoros baráti társaságnak. Ez a közösség tavaly húsvéti adományt vitt az Értelmi Fejlődésükben Akadályozottak Tolna Megyei Közhasznú Szervezetének.

A szerző köszönetet mond Berente Juditnak, a Szervátültetettek Szövetsége elnökének, aki jelentős segítséget nyújtott a cikk megvalósulásához.