Al Wathba kietlen sivatagjában lovagolt a váraljai testvérpár

A váraljai Szösz család számára a lótartás és a lovaglás a mindennapok része. – Négy hátasunk van – mondta Szösz Attila, a családfő. – Ezek között található Koheilan Szilaj, mellyel Letícia lányom indult a versenyen. Csenge maradt annál a lónál, melyet ugyan Németországba értékesítettünk, de nagyon megkedvelte Sherpa 2-t és meg is kapta új tulajdonosától erre a megmérettetésre.

Szösz Letícia tizenkilenc éves, közgazdaságot hallgat a Pécsi Tudományegyetemen, Szösz Teodóra Csenge pedig tizenhat éves és a bonyhádi Perczel Mór Szakképző Iskola diákja. Elhivatottságukra és tehetségükre mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy tavalyelőtt és tavaly mindketten az Év Sportolói címet kapták Bonyhád városától. A nővér immár harmadszor járt az Emirátusokban, azon belül Abu-Dzabi emírségben, a President Cup helyszínén. Csenge versenyzőként most első alkalommal, így számára a terep átlovaglása új kihívásnak számított. Klasszikus homoksivatagról van szó, de azért a szervezők igyekeznek mindent átláthatóvá, biztonságossá tenni, legalábbis a körülményekhez képet.

– A százhatvan kilométeres táv szakaszokra van osztva – folytatta Szösz Attila, aki természetesen elkísérte lányait az Arab-öbölben található államszövetségbe. – A szakaszhatároknál segítő pontok találhatók, itt van lehetőség ló és lovasának felfrissülésére. Amire nagy szükség is van a forróság és a terepviszonyok miatt. Sőt, a kijelölt pálya szélén terepjárók haladnak, bennük a szervezők figyelik azt, hogy hol kell beavatkozni. Ennek ellenére három évvel ezelőtt Letícia lova nem is annyira fizikai, mint inkább idegi szempontból idő előtt feladta a versenyt. Nem lehetett egyszerű átállnia a téli hidegből a nyári forróságba… Tavaly viszont már jól sikerül a felkészülés, Koheilan Szilaj teljesítette a távot.

Az utazás egyébként érdekesen zajlik. Ló és lovasa az erre a célra kialakított szállítóautóval Párizsba megy, majd ott mindketten más és más repülőre szállnak. Legközelebb – két nap múlva – már csak az emirátusokban találkoznak egymással.

Maga a verseny helyszíne Abu-Dzabi mesevilágot és mérhetetlen gazdagságot idéző fővárosától mintegy negyven kilométerre található. Az államszövetség az olajbevételnek köszönhetően fuldoklik a pénzben. Ez megmutatkozik a versenyzőket és kísérőket illető pazar vendéglátásban, de például az alacsony bűnözésben is.

– Bár ez egy verseny, az ember nem vonhatja ki magát a sivatag varázsa alól – osztotta meg érzéseit Szösz Letícia. – Az európai vidéktől teljesen eltérő környezetbe kerülünk, tűz a nap, a hőmérő higanyszála harminc fok felé közelít, a ló patája pedig besüpped a homokba. Ez időnként komoly sérülésveszélyt rejthet magába. Állandóan figyelni kell a talajt, hogy hol lehet valamelyest szilárdabb a homok. Arrafelé vezetjük a lovat, de ekkor is érhetnek kellemetlen meglepetések bennünket. Szerencsére kísérőink nincsenek tőlünk messze, ha intünk, máris segítségünkre sietnek. Húgommal igyekeztünk mindig egymás közelében haladni, mert ez mindkettőnknek biztonságérzetet adott. Hasznos tanácsokkal is elláttuk egymást.

Letícia sikerrel teljesítette a távot, a versenyt a 313 induló közül a 101. helyen zárta. Ehhez a fegyvertényhez több mint tíz órát kellett nyeregben töltenie. Húga százhúsz kilométert tett meg, ekkor, negyven kilométerrel a cél előtt, az állatorvosokat is magába foglaló, szigorú versenybíróság úgy döntött, hogy lova állapota miatt nem folytathatja a versenyt.

– A hirtelen környezetváltozás hatására valószínűleg felborult a megszokott életritmusa, és ez zavarokat okozott nála – adott diagnózist egyébként kedves lováról Csenge. – Elfáradt, s ilyenkor nincs mit tenni. Remélem, jövőre ismét eljutok Abu-Dzabiba, és lovam is jó erőnlétben lesz. Különleges ez a rendezvény. Itthon általában húsz ló indul egyszerre. Az Al Wathba-i rajthelyen pedig azt látom, hogy háromszázan várnak az indításra… Sok minden más, de az itt, a sivatagi terepen is változatlan maradt, hogy nővérem és én támaszkodhattunk, számíthattunk egymásra.

Vezető ipari-gazdasági központ

Abu-Dzabi, avagy régebben Abu Dhabi – olvasható az internetes Wikipédiában – az Egyesült Arab Emírségek, valamint az azonos nevű társemirátus fővárosa, az ország legnagyobb, egyúttal Dubaj után második legnépesebb városa közel félmilliós lakosságával. Éghajlata szinte elviselhetetlenül forró: a januári délutánokon átlagosan 29 Celsiusra, júliusban pedig 45 fokra emelkedik a hőmérő higanyszála. Az öböl erősen párolgó, meleg vízfelülete növeli a páratartalmat, s ezért csaknem állandóan fülledt hőség telepszik a városra. Az eső viszont a legnagyobb ritkaságszámba megy. A város életében nagy változást hozott az 1958-as év, amikor felfedezték a közelben rejlő hatalmas kőolajmezőket. Az olaj 1962-ben megindult kitermelése rendkívül gazdaggá tette az emírséget és a várost is, mely ma a térség egyik ipari-gazdasági központja.