Elsősorban a jövőbe fektetne be a szekszárdi városvezető

– Visszajut az NB I-be a zalaegerszegi futballcsapat?

– Szurkolok nekik, hogy sikerüljön – felelte Ács Rezső, akiről kevesen tudják, hogy fiatalon a ZTE igazolt labdarúgója volt. – Mint a klub volt futballistája, természetesen követem a csapat eredményeit, tudom, hogy négy pont előnnyel vezetnek a második Gyirmót előtt. Komoly élvonalbeli tradíciói vannak a labdarúgásnak Zalaegerszegen, ott a helyük a legjobbak között.

– Milyen szinten futballozott a Zetében?

– Gimnazistaként az ifjúsági csapat igazolt játékosa voltam, de egy sajnálatos porc­sérülés miatt negyedikesként abba kellett hagynom a futballt. Pedig akkoriban nagyon erős volt a ZTE, hogy mást ne mondjak, az ifjúsági válogatottban öt zalai fiatal is szerepelt. Olyan futballistákkal nevelkedtem együtt, mint Topor Antal, aki később a Ferencvárosban futott be komoly karriert. Jó kis osztályunk volt a gimiben, a lányok közül többen is játszottak a zalai női kosárcsapatban, mi fiúk pedig ott szurkoltunk nekik a lelátón. Szinte a B-közép tagjai voltunk. Aztán elmentem a fővárosba egyetemre, s akkor már csak hobbiszinten rúgtam a bőrt a BEAC-ban.

– Innen gyökerezik tehát a kosárlabda szeretete...

– Nagyon erős volt a kosárélet Zalaegerszegen, a férficsapat óriási meccseket, szinte vérre menő csatákat vívott a szomszédvári rivális Körmenddel, több ezren voltak ezeken a rangadókon. De a lányok is remekeltek, jó volt akkoriban kosármeccsekre járni!

– Mostanság pedig Szekszárdon jó! Ön is ott volt a lelátón a DVTK elleni, múlt szombati bajnokin.

– Sajnáltam a lányokat, mert nagyot harcoltak, de végig olyan érzésem volt, mintha egy férficsapat játszott volna egy nőivel. A miskolciak a sportszerűség határát súrolva kosaraztak, ráadásul irányítójuk, Medgyessy Dóra – akiről mindenképpen meg kell említeni, hogy korábban a KSC játékosa volt – extra napot fogott ki, minden helyzetből betalált. Ha kiment volna a sportcsarnok elé, szerintem onnan is kosarat dobott volna.

– Ön rendszeres vendég a KSC meccsein, mit szól a mostani sikerekhez?

– Minden elismerésem a klubvezetőké, az edzőké, hogy ilyen sikeres csapatot építettek fel. Óriási dolgokat vittek véghez az elmúlt években, sorolhatnám a kupagyőzelmet, a bajnoki ezüstöket, a nemzetközi szereplést. Egy várost csináltak a városban, egy kis szigetet, igazi ünnep ma Szekszárdon kosármeccsre járni. Természetesen jómagam is ott vagyok, mert elismerem, amit tesznek a szekszárdi kosárlabdáért. Ki lehet kapni, mint szombaton a Diósgyőrtől, de ha a lányok kiteszik a szívüket, lelküket a pályára, akkor a szurkoló elégedett – akkor is, ha nincs siker­élmény. Amire pedig különösen büszkék lehetünk, az az, hogy a kiváló légiósaink mellett kiváló saját nevelésű, felnőtt és korosztályos válogatottban szereplő kosarasaink vannak, akikben még nagyon sok a potenciál.

– Potenciál van a fiatal szekszárdi futballistákban is, a felnőttcsapat mégis az NB III-ban vegetál. De mondhatnám a kéziseket is, akik szintén nem szerepelnek valami fényesen a második ligában. Mit tud tenni a város, hogy ezekben a sportágakban is jöjjenek a sikerek?

– Tudni kell, hogy mi a lélekszámot és a költségvetést tekintve az egyik legkisebb megyeszékhely vagyunk. Nem tudunk vetekedni Székesfehérvárral vagy Győrrel, addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér. A lehetőségeinkhez mérten minden támogatást megadtunk eddig is, és a jövőben is meg fogunk adni a focistáknak valamint a kézilabdázóknak, de egyedül nem tudunk sikeressé tenni egy klubot. Ehhez kellenek a tőkeerős támogatók, szponzorok, olyanok, amelyek a sikerek hatására a kosarasok mellé, mögé is odaálltak. A szekszárdi kosárlabda sem úgy indult el felfelé, hogy megkerestek bennünket, hogy adjunk ennyi és ennyi milliót, és akkor majd hozzák az eredményeket. Akkor növeltük meg a támogatásukat, amikor láttuk: a jó nemzetközi szerepléshez szükségük van erre. Én örülnék a legjobban, ha a kézilabdázók visszakerülnének az NB I-be, vagy a labdarúgók feljutnának az NB II-be, de jelenleg sokkal nagyobb esélyét látom annak, hogy egy felmenő rendszert támogassunk, amelyben az utánpótlás-nevelésé a főszerep. A gyerekeket szeretnénk rávenni arra, hogy sportoljanak, és nem utolsósorban kimozduljanak a számítógép mellől.

– Kicsit kanyarodjunk másfelé: hogy áll az uszoda építése, mikor lesz a városnak új sportcsarnoka?

– Az uszoda építése a terveknek megfelelően halad, szeptemberben szeretnénk átadni a nagyközönségnek. Amikor a Modern Városok Program keretében a kormány megítélte a támogatást a megyeszékhelynek, akkor felállítottunk egy fontossági sorrendet, és úgy döntöttünk, hogy legégetőbb szükség egy új uszodára van. Ha elkészül, akkor jöhet a következő lépés, egy sportcsarnok és egy jégcsarnok felépítése. Egy többfunkciós sportcsarnokot szeretnénk, egy olyat, amelyikben minden szekszárdi szakosztály otthonra lelhet, a kézilabdázóktól a dzsúdósokig bezárólag. Egy két-háromezer néző befogadására alkalmasat álmodtunk meg, az uszoda átadása után kezdődhet a tervezés, aztán indulhat az építkezés. Jó hír, hogy a kormány nem pénzt ad, mondván hozzál ki belőle amit tudsz, hanem projekteket finanszíroz. Azon leszünk, hogy a többfunkciós sportcsarnokunk is megkapja a szükséges támogatást, és olyan csarnoka legyen a városnak, amire büszke lehet. Szeretném, ha 2022-ben már az új sportcsarnokban játszanák meccseiket a szekszárdi klubok.

– Tudni lehet már arról, hogy hol épülhet fel? Megmarad a régi sportcsarnok, vagy annak a helyén lesz? Vagy koraiak még ezek a kérdések?

– Annyiból koraiak, hogy még a tervek sem készültek el. Vannak elképzeléseink erre és arra a megoldásra is. Mérlegelnünk kell, hogy mi éri meg a legjobban a városnak, hogy miként tudunk gazdaságosan üzemeltetni egy többfunkciós sportcsarnokot. Hogy megtartsuk-e a régit, vagy lebontsuk, mert arra is gondolni kell, hogy akkor mindkettőt fent kell tartani, kettőnek kell fizetnünk a rezsiköltségét. Egy ekkora városnak ez talán túlságosan is nagy teher lenne. Le fogunk ülni, mindent alaposan átbeszélünk, mérlegelünk. Olyan döntést szeretnénk hozni, hogy azzal mindenki elégedett legyen.

– Ugorjunk a jövőbe: mi lenne a vágya, milyen sporteseményeken szeretne szurkolni három-négy év múlva az új csarnokban?

– Egy jó kosárlabda-, egy jó kézilabda- és egy jó röplabdacsapatot szeretnék látni, és telt házas meccseket, a lelátón sok-sok gyerekkel, sok-sok fiatallal. Hiszem, hogy a KSC Szekszárd akkor is topcsapatnak számít majd itthon és a nemzetközi mezőnyben, a szekszárdi kézilabdás lányok talán újra az élvonalban játszanak, és megvalósul régi vágyunk, egy röplabdacsapat létrehozása, mert azt mondják, hogy ez az a sportág, amely nemcsak látványos és közönségvonzó, de gyors sikereket lehet elérni benne. Nem megfeledkezve az addigra már belakott uszodáról sem, azt remélem, hogy ott színvonalas vízilabdameccseken szurkolhatnak a szekszárdiak, mint ahogy a jégcsarnokban is a mi gyerekeink sikereiért szoríthatunk egy-egy hokimeccsen. Amikor azt mondtam önnek, hogy felmenő rendszerben az utánpótlás-nevelést szeretnénk támogatni, azért is mondtam, mert tudom, ha a jövőbe fektetünk be, akkor egyszer le fogjuk aratni a babérokat.

Messzire viszik a város jó hírét

Nemcsak a mostanság sikeres kosárlabdázók viszik a város jó hírét, egyre nagyobb népszerűségnek örvend például a Borvidék Félmaraton és a több mint négy évtizede eddig minden évben megrendezett kerékpáros Gemenc Nagydíj, emelte ki Ács Rezső. „Dicséret és elismerés illeti a Borvidék Félmaraton szervezőit, akik nagyon jól ráéreztek, hogy miként lehet összekapcsolni a sportot a borral. Különleges atmoszférája van a versenynek azáltal, hogy a szőlősorok közötti lankákon vezet az út, igazi kuriózumnak számít ez ma Magyarországon. A Gemenc Nagydíj pedig attól egyedi, hogy megszakítások nélkül immáron negyvennégy éve zajlik, amióta a város visszavette a rendezést, arra törekszünk, hogy visszahozzuk a régi idők hangulatát és színvonalát. Ezért idén nem a pünkösdi fesztivállal egy időben, hanem nyáron rendezzük, s mivel olimpiai kvalifikációs pontokat lehet szerezni, abban bízunk, hogy neves istállók és ismert versenyzők is eljönnek és rajthoz állnak” – mondta.