Tolnában ugyanolyan arányban hűtlenkednek nők és férfiak

Jellemzően a hölgyek érzik úgy, hogy a párterápia hasznos lehet számukra és a párjuk számára. Miattuk, pontosabban a hozzáállásuk miatt, viszonylag hamar be tud kapcsolódni az új közegbe a férjük, a párjuk is. Elmondható, hogy kezdetben a férfiak kicsit bizonytalanabbak, de ha a feleségük úgy érzi, hogy terápiá­ra kell menniük, akkor mennek vele – mondta lapunknak Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta. Mindehhez persze feltétel egy alapvetően szeretetteljes hozzáállás, a másik fél megértése, elfogadása, és egyfajta ragaszkodás a közös életükhöz. Fontos tudni, hogy az indulatok, a negatív hozzáállás, a dühkitörések, a manipulációk, a hazugságok az egyént sem építik, ezért tanácsos megoldásként egy olyan utat választania, amely a saját életét is segíti.

A hűtlenség problémája

A hűtlenség a leggyakoribb párkapcsolatot romboló jelenség. Olyan mellbevágó és sokkoló tud lenni, hogy a legmélyebb szakadékba taszíthatja azt, aki elszenvedi a megcsalás okozta megalázást, majd a barátai esetleges árulását, akik általában jóval korábban értesülnek a külső kapcsolatról, mint az, akit megcsaltak. A bizalomvesztésből, az értéktelenség érzéséből nem olyan egyszerű kilábalni. Az ezzel járó mély fájdalom, a hibáztatás, az azután átélt akár fizikai bántalmazások azonban a szakembereket nem rettentik el attól, hogy a hozzájuk fordulóknak biztos támaszt nyújtsanak. A hűtlenséget a szakemberek felszíni tünetként kezelik. Azt mondják, hogy a megbocsátás fontos része a lelki gyógyulásnak, de a párterápia nem erre helyezi a hangsúlyt. Mindkét felet abban segíti, hogy feltárják és megértsék párkapcsolatuk valódi történéseit.

– A terápiás folyamatban természetesen szükség van arra, hogy a hűtlen fél beismerje, hogy érzelmi károkat okozott, és leginkább magának kell elismernie, felelőssége van abban, hogy külső kapcsolatot választott. A megcsalt félnek azonban meg kell bocsátania. Természetesen ki lehet mondani, hogy valaki teljes mértékben vétkes hűtlenség esetén, de nem az a cél, hogy az egyik felet a párkapcsolati problémák okaként találjuk meg. A szemlélet, amellyel dolgozunk, azt próbálja elfogadtatni a pár számára, hogy mindennek megvan a története, ami valahogyan eljuttatta őket odáig, hogy akár hűtlenséggel, akár szóbeli vagy fizikai bántalmazással kezeljék a konfliktusaikat – mondta Schell Gergely.

A nők ugyanúgy félrelépnek

Tolna megyében a sztereotípia – miszerint a férfiak hűtlenebbek, mint a hölgyek – nem érvényesül. A szakemberek tapasztalatai szerint ugyanis a nők ugyanolyan arányban szarvazzák fel a férjüket, élettársukat, mint amennyire az urak csinálnak bolondot párjukból. A párkapcsolati terápiákban nem tesznek különbséget a férfi, illetve a nő hűtlensége között, ráadásul, mint kiderült, gyakori, hogy kölcsönösen elviselik a megcsalást. Ennek oka lehet a bosszú, a kapcsolatból való menekülés, vagy a végleges szakítás szándéka.

Schell Gergely elmondta, a hűtlenségnek – bármennyire is furán hangzik – kulturális gyökerei vannak. A férfiak világában elfogadottabb, míg a nők jobban el­utasítják. A hölgyeknél egyébként azért nagy a rizikófaktor, hogy esetleg külső kapcsolatban keresik a boldogságukat, mert már régóta nem a háztartásokban élik az életüket, hanem a munkaerőpiacon versenyeznek. Kezdeményezők, a viszonyokat és külső kapcsolatokat uralni szeretik, mert a férfi kollégáiktól könnyebben gyűjtenek be bókokat, elismeréseket, mint otthon, ahol legtöbbször kiüresedő párkapcsolat várja őket. Így hát teljesen mindegy, hogy női vagy férfihűtlenségről van szó, amint a szakemberrel leásnak a gyökere­kig, megtalálják azokat az elsődleges problémákat, amelyek a stressz és a folyamatos veszekedések után végül mindkét félnél elvezettek a megcsaláshoz.

A gyerekkor számít

A hűtlenség leleplezése fájdalmas érzéseket okoz, azonban többen állítják, hogy sokkal szörnyűbb, amikor a megcsalt fél azzal szembesül, hogy ő maga is felelős a kialakult helyzetért. A hűtlenség, az akár éveken át tartó, házasság melletti külső kapcsolatok ugyanis mind-mind a gyerekkor történéseinek eredményei. Nemcsak a hűtlen fél, hanem a teljes pár esetében, amely számára ugyan a legtöbb esetben hangsúlyos egy-egy hűtlenségről tanúbizonyságot tévő történés, a szakemberek számára viszont a viszonyok, a megcsalások csak szeletei a kapcsolatnak. A terapeuták a párokkal minden esetben azt próbálják megértetni, hogy az egymáshoz való kötődésük, a kötődéseik szükséglete, az, ahogy bánnak egymással és a problémáikat kezelik, annak a modellnek a következménye, amelyet gyerekkorukban láttak maguk körül. A méhben lévő korai kötődési modell alapján az anya-gyerek kapcsolat a legmeghatározóbb. Az, hogy hogyan kezelik az emberi kapcsolataikat, attól függ, hogy mit láttak otthon. Akinek konfliktus esetén elmenekültek a családi fészekből a szülei, vagy rendszeresen az alkoholhoz nyúltak, azoknak a gyerekei felnőttkorukban gyakran ugyanígy cselekszenek, mivel lekövetik a mintájukat. A jó hír az, hogy felülírható mintákról van szó. A teljes megnyugvást hozó relaxáció és meditáció segítségével például könnyebben lehet új mintákat kiválasztani. A pár- és családterapeuták abban segítenek a párok számára, hogy felismerjék a saját munkamodelljüket, és azt úgy próbálják meg korrigálni, hogy közben kapcsolódjanak a párjukhoz. A külső viszonyok, a hűtlenség, minden esetben tanult megoldás. A családterapeuta éppen ezért a párral folyamatokat épít fel, és elkíséri őket életük egy szakaszán. A terápiának a hossza általában tíz alkalom, ezalatt lehetőség van az ­aktuális problémák mellett a jó élmények elmesélésére és elhelyezésére a közös párkapcsolati történetekben.

Amikor válni akarnak

A hűtlenség után a második leggyakoribb probléma, amikor az egyik fél válni akar, de a másik nem. Ez egy aránytalan helyzet, hiszen aki bejelenti a válási szándékát, legtöbbször megnyugvást él át, míg akitől elválnak, úgy érzi, hogy kirántják alóla a szőnyeget, és tönkreteszik az életét. A párterápia során lehetőség van arra, hogy visszakozzon az a fél, aki bejelentette a válási szándékát, de természetesen a békés válást is elő lehet segíteni. Nagyjából ugyanazon az úton halad végig a házaspár, mint a hűtlenség esetén, de ebben az esetben vannak párok, akiknek elég néhány alkalom, hogy gyors változáson menjenek át, és végleg maguk mögött tudják hagyni a múltjukat, vagy rendezni legyenek képesek az életüket.

Nagyon fontosak a gyerekek. Gyakori helyzet, hogy a szülők, illetve a család azért érkezik a terápiára, mert a gyerekük, gyerekeik betegek lettek. Olyan tünetcsoportot produkálnak, amelyet a szülők nem, viszont a szakemberek felismernek, így javasolják számukra a családterápiát. Amikor az otthonokban a kommunikáció a védekezésről, a támadásról szól, és nincs esély az indulatok lecsillapítására, a gyerek az áldozat. A feszültségét nem tudja kezelni, és számára az egyik legnagyobb fenyegetés, ha szétesik a családja. A stressz hatására bepisil, hisztizik, agresszív az óvodában, az iskolában. A betegségével tudat alatt azt szeretné elérni, hogy a családja egyben maradjon, és foglalkozzon vele. A pár- és családterápiák hatására a gyerekek problémái jellemzően enyhülnek, majd megszűnnek.

Nincs idejük egymásra

A családok szétesésének egyik legfőbb oka a létfenntartás. A másod- és harmadállások vállalása, a külföldi lét megterhelik a családi rendszereket. Amikor az egyik vagy mindkét fél kiesik a család alapjából, az érzelmi rendszerből, akkor már nehezebb rendbe hozni a dolgokat. Akinek elsődlegesen a munka, és kizárólag a pénzszerzés lebeg a szeme előtt, annak érdemes átgondolnia, hogy egy folyamatosan változó világban él, amelyhez tudni kell alkalmazkodni. A stresszel terhelt családokban fontos, hogy a családfenntartók le tudjanak lassulni, egymásra hangolódni, és nyitottá válni egymás számára. A házaspároknak a gyerekek nélkül muszáj időt szánniuk a rendszeres, közös időtöltésekre, amelyek során egymás szemében nézhetnek. Ehetnek egy finom süteményt, ihatnak kávét, egy pohár bort. Az a fontos, hogy jelen legyenek a párjuk életében, különben kiüresedik a párkapcsolatuk, és leginkább csak a túlélésről és az egymás mellett élésről fog szólni.