Háromszáz éve újra népesült Szentgyörgy

A település újraalapításának és az egyházközség alapításának 300. évfordulója alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak vasárnap a dunaszentgyörgyi református templomban. Az ünnepi alkalmon Tibay Lajos presbiter adott történelmi áttekintést. Elmondta, hogy a mai Dunaszentgyörgy területe már a római korban is lakott volt, aztán a hely kedvező adottságait honfoglaló eleink is felismerték. Az első ismert írásos említés szerint a falu 1215-ben a fehérvári káptalan birtokában volt. A török előtti időkből kevés írásos anyag maradt fenn, azt azonban már tudni lehet, hogy Buda 1541-es eleste Szentgyörgy török kézre kerülését is jelentette. Az 1570-es években 800-1000 ember lakhatta a települést. Valószínűleg ebben az időben lett reformátussá a falu.

A község 1680-ra teljesen kipusztult. Az 1686-88-as hadjáratok során Buda felszabadult, és az egész Dunántúlról kiűzték a törököket. A néptelen falvak benépesítése vált szükségessé, így beindult a szervezkedés Szentgyörgy újratelepítésére is. Ekkor Fördős Mihály és Fiáth János győri alispán voltak a település tulajdonosai.

Dr. Dömötör Sándor Dunaszentgyörgy népe című könyvében az Országos Levéltár adatai alapján közölt egy névsort, amely az 1720-ban betelepült 22 család nevét és az általuk művelt föld nagyságát összegzi. Dr. Tibay József aztán a Tolna Megyei Levéltárban, a Csapó család iratai közt megtalálta az eredeti betelepülési szerződést, amely 1719. május 10-én kelt Győrben. A vasárnapi hálaadó ünnepségen erről emlékeztek meg. Az írás tartalmazza, hogy kinek engedték a letelepedést és milyen feltételek mellett. Ezek közt szerepel, hogy „jó erkölcsű, egymást értő, vagyonos emberek tartoznak közükbe szállítani” és az is, hogy „ezen levél erejével szabad nekik prédikátort és mestert tartani Kálvinista részről, templomot és iskolát építeni teljes szabadsággal, minden háborgatás nélkül”.

A falu kálvinista nemesekkel települt újra, akik hozták magukkal a Felvidékről, a Bars megyei Zeliz községből prédikátorukat, Pákozdy Istvánt, aki az újonnan alakult gyülekezet első lelkipásztora lett. A betelepülők saját otthonaik mellett a templomot és a parókiát, valamint iskolát is építettek. Tibay Lajos összefoglalójából az is kiderült, hogy a kezdetektől fogva huszonhárom lelkipásztor szolgálta a gyülekezetet.

A testvérgyülekezetekkel együtt ünnepeltek

A hálaadó istentiszteleten Rácz József esperes szolgálata mellett dr. Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke hirdetett igét. A gyerekek verseltek, énekeltek, illetve több köszöntő is elhangzott. Hencze Sándor polgármester, dr. Csók Sándor, a falu ismert szülötte, Rostás Jenő István római katolikus címzetes apát, faddi plébános szólt az évforduló kapcsán, illetve a tesvérgyülekezetek lelkészei, Csáti-Szabó Lajos várdaróci lelkipásztor és Papp Hunor sztánai lelkipásztor mondott köszöntőt. Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség zárta.