A tisztes szakácsból legendás pecsenyesütő lett a városban

Szombaton egykori tisztek, tisztesek és katonák gyűltek össze a megyeszékhelyen, a volt laktanya bejáratánál a IV. VS Felderítő Találkozó alkalmával. Az emléktábla megkoszorúzása után Szikora Mihály nyá. ezredes osztotta meg gondolatait a közönséggel.

Solymosi Tóni itt zenélt

– Volt egy alakulat Szekszárdon, amelynek katonái, ha a szükség úgy hozta, ott voltak a Séd okozta károk helyreállításánál, vagy a gazdálkodó egységek segítésében is – mondta. – Volt egy alakulat Szekszárdon, amelynek tagjai tevőlegesen vettek részt az általános és középiskolás fiatalok hazafias nevelésében, az akkortájt népszerű városi és megyei vetélkedőkben, de zenés, táncos rendezvényeken is. Volt egy alakulat, amelynél öntevékeny katonái jóvoltából pezsgő kulturális élet zajlott. Volt KI MIT TUD?-ot is megjárt, méltán híres zenekara Solymos Tóni vezetésével az 1960-as években, de volt jól működő irodalmi színpada is az 1970-es évek elején. Volt egy alakulat Szekszárdon, amelynek tagjai nehéz szívvel hagyták itt a várost, amely befogadta őket. Ám számosan közülük itt alapítottak később családot.

A tizedes tisztet idegelt

S tegyük hozzá, volt az alakulatnak sok érdekes és fontos beosztású személyisége. Ezek egyike az a Vereckei Gábor, aki széles mosollyal üdvözölte ifjúkorának bajtársait: – Nem ismersz meg? Én etettelek! – kiáltotta, és ekkor sokan a homlokukra csaptak.

– Mint hadtápos, tizedesi rendfokozatban szakács voltam – idézte 1973-1975 közötti szolgálatának éveit Vereckei Gábor, akit később a megyeszékhelyen fogalomnak számító pecsenyesütő lett. – Egy akkori, három kilós kenyeret, amit ma már nem készítenek a pékek, háromfelé vágtam lapjával, jól megkentem zsírral, rátettem hagymát, paprikát és így ment el a kiskatona egy akadékoskodó, a zsíros kenyeret ki nem állható főhadnagy előtt. Persze, erre előzetesen engedélyt kértem engem pártoló őrnagyomtól. Ötvenegy éve vendéglátós vagyok. Biztosan állíthatom, hogy soha, sehol nem volt annyi anyaghányad, mint a seregben. Kétszázötven főre főztünk, például olyan levest, ami tele volt csülökkel. Nem véletlen, hogy mindenki konyhamunkás akart lenni...

Harcjármű az udvaron

A koszorúzás után a rendezvény a Heinek Ottó Közösségi Házban folytatódott. Az udvaron egy technikai különlegesség, egy BTR-80 típusú vegyi–, sugárfelderítő harcjármű várta az érdeklődőket.

– Felvettem a kapcsolatot Miklovich János ezredes úrral, a 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi zászlóalj parancsnokával – közölte Szikora Mihály. – Kiváló szakmai kapcsolatainak köszönhető, hogy engedélyt kapott a HM illetékes szervétől és így székesfehérvári katonák a találkozó idejére Szekszárdra hozhatták a korszerű járművet.

Ezüstérem, ami aranyosan csillogott

1972 őszén a század jelentős része – a vegyivédelmi csapatok közül elsőként – az 5. HDS mélységi- és csapatfelderítő erőivel együtt, szervezett speciális hegyi kiképzésen vett részt Reziben. Erre a feladatra különös érzéssel és jogos büszkeséggel gondolnak ma is az akkori résztvevők. Nemcsak a kalandos vasúti szállítás miatt, hanem azért is, mert a több hetes szakmai kiképzőversenyben – a felderítők nem kis meglepetésére – a szekszárdi alegység szerezte meg a második helyezést. Csak a szolnoki mélységi felderítők bizonyultak jobbnak a szekszárdi katonáknál. Ez az ezüstérem nagyon szépen csillogott, valójában hatalmas győzelem volt, jót tett a szakmai büszkeségnek.

Híven ápolják alakulatuk emlékét

Fennállása utolsó négy évében az alakulat kétszer volt a Magyar Néphadsereg Kiváló Százada és kétszer Egység Élenjáró Százada. 1973. szeptember végén azonban utolsó alkalommal mentek eltávozásra a szekszárdi laktanyából a század katonái. Ezt követően október elsejével az egységet átvezényelték Kiskőrösre, ahol október 31-i dátummal megszüntették. Személyi állománya és technikai eszközei zöme a megalakuló 93. önálló vegyivédelmi ezredbe olvadt be, kis része a Szekszárdon maradt alakulatokhoz, illetve más helyőrségekbe került. Ma is van azonban egy viszonylag kis létszámú, de összetartó baráti közösség, amely 45-55 év távlatából vállalja alakulata emlékének ápolását.