Az Árpádok idején is szerettek malmozni

A Klastromhegy északi, a település fölé magasodó mesterséges teraszán állt a források szerint I. László királyunk által Szent Mihály arkangyal tiszteletére alapított bencés apátság. Az itt őrzött Szent Vér ereklye révén a rendház a 15. századra az ország egyik legjelentősebb, uralkodóink által is látogatott búcsújáró helyévé vált. Mohács után a török elpusztította. A helyén látható mai templomot 1939-ben építették Lechner Lóránd tervei alapján, neoromán bazilika stílusban. Az idén nyolcvanéves kegyhelyet a Pécsi Egyházmegye pályázati forrásból felújíttatja. Ehhez a munkához kapcsolódva ez év elejétől végeznek régészeti feltárást a területen a Wosinsky Mór Megyei Múzeum szakemberei.

– Ez a kissé töredékes tégla más téglákkal, illetve néhány embercsonttal együtt májusban került elő a templom bejárata előtti területről – mondta Czövek Attila, a múzeum régész–főmuzeológusa, osztályvezetője. – Sajnos ezt a részt valamikor már megbolygatták. Így régészeti jelenséghez nem köthetően, szórványként kell kezelnünk az innen gyűjtött, régészeti korú leleteket. Mivel Csalog József az 1937-es ásatásakor a közelben Árpád-kori temetőrészletet tárt fel, így joggal feltételezhetjük, hogy néhány téglakeretes sírt pusztítottak itt el az említett bolygatással.

A 42x29x7 centiméteres tégla, mint hónap műtárgya érdekessége a felületébe még kiégetés előtt bekarcolt malomjátékábra. Ezt a játékot már legalább háromezer-ötszáz éve ismeri az emberiség. A későbronzkori Mükénében éppúgy találtak malom-karcolatokat, mint Egyiptomban az Újbirodalom időszakából. Elterjesztésében minden bizonnyal a Római Birodalom játszotta a legjelentősebb szerepet, s ennek következtében a középkorból már Európa szerte találkozhatunk jellegzetes bekarcolt ábrájával. Népszerűsége minden bizonnyal egyszerűségében rejlik. Táblája szinte bárhova rajzolható, karcolható, bábui pedig lehetnek akár sötét és világos színű kavicsok, cserépdarabok, szemtermések.

– Magyarországról is számos ilyen leletet ismerünk a római korszaktól kezdődően – folytatta Czövek Attila. – Ezek közül most csak a Tolna megyeiekre hívjuk fel a figyelmet. Dunaföldváron egy avar kori ház padlójába karcolva került elő Miklósity Szőke Mihály 2010-es ásatása idején az ismert játékmező, illetve Simontornyán még az 1970-es években Gaál Attila leletmentésekor talált tetőcserepekre karcolt nyolc-tíz malomjátéktábla töredéket egy 17. századi szemetesgödörben.

A tárlóban látható téglára, így a malomjátékunk keltezésére vonatkozóan azt mondhatjuk: míg mérete tipikusan a római kori falazótéglákkal egyezik meg, addig a minősége, a kivitelezése, a kiégetése messze elmarad azokétól. Így inkább Árpád-korinak kell tartanunk.

S még valami: a hónap műtárgya ihletésére, június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján intézményünk látogatói kipróbálhatják a történelmi időkből származó és jelenlegi malom- játékokat.

A török rendszeresen pusztította

Zsigmond király a források szerint 1391-ben, 1395-ben, 1409-ben és 1420-ban is felkereste a bátai apátságot. Innen indult – gyónás és áldozás után – a mohácsi csatába az ott életét vesztő II. Lajos. A győztes törökök az építményt 1526-ban, majd 1529-ben is részben felégették. Végül 1539-ben olyan mértékű, az ereklye megsemmisülését is okozó pusztítást okoztak, hogy a bencések nem tértek vissza többé. Az évszázadokig üresen álló, a lakosság által építőanyagnak szinte teljesen elbontott romokat a 19. század második felében kezdték el régészetileg kutatni. Rómer Flóris felmérését követően a Wosinsky Mór által is támogatott helyi tanító, Simrák László mellett Csalog József, Sümegi József és Gere László ásatásaiból, adatgyűjtéseiből, alaprajz-rekonstrukciós kísérleteiből ismerjük a 15. századra keltezhető gótikus épület­együttes kiterjedését.