A hónap műtárgya egykor menyasszonyt ékesített

– Az 1924-ből származó fejdísz drótváz alapjára fehér szirmú és kék-piros bimbós selyemvirágokat fűztek zöld levelekkel – mondta el lapunknak Fuksz Márta, az intézmény néprajzos muzeológus munkatársa. – Közéjük viaszgyönggyel, sima és rugós fémszálakkal díszített rezgőket illesztettek. A koszorú pártaszerűen – középen magasra rakva – öleli körbe a menyasszony fejét.

A fotón látható ifjú pár a házassággal életük jelentős fordulópontjához érkezett. Az esemény és a tárgyak jelentőségét mutatja, hogy a menyasszonyi koszorút a vőlegény bokrétájával, az esküvői fényképpel együtt asztalos által készített üvegajtós szekrénykében helyezték el, melyet nagy becsben tartottak. A gazdagon díszített láda belsejét kék papírral bélelték ki, belső oldalát pedig aranyozott szegélydísz keretezi. A fadoboz négy sarkában a házaspár nevének kezdőbetűit – fent: P. C., lent: I. H. –, középen pedig házasságkötésük évszámát tüntették fel. Kinézetével ellentétben a műtárgy aranyozott részei nem fémből, hanem préselt, színezett kartonpapírból készültek, melyeket a korabeli szatócsboltokban árultak.

Bár a dobozkán belül található fotón látható fiatal pár neve és lakhelye ismeretlen, a szembetűnő jellegzetességek alapján pár dolog elmondható róluk. A kép mellé helyezett aranyozott angyalok jelenléte, az asszony puritán, polgári stílusú, fekete ruhája, rózsafüzére katolikus házaspárra utal. A vőlegény öltözete egyértelműen paraszti életmódot tükröz: csizmanadrág hosszú szárú bőrcsizmával. A menyasszonyi koszorú nem csak az esküvői öltözet kiegészítője, ékessége volt. Egyúttal a menyasszony szüzességét, érintetlenségét is jelképezte. A lakodalomban történő ünnepélyes levétele – ez a vőfély feladata volt – ugyancsak jelképes erővel bírt: a leányság időszakának végét, az asszonnyá válást jelentette.

Művirág, mirtusz

A koszorú elődjének az évszázadokon át használt párta tekinthető, mely az elmúlt 150 évben fokozatosan kiszorult a lakodalmi viseletből. A középkor végétől a menyasszonyi koszorút élő virágokból kötötték, melyhez rozmaringot is tettek. A rozmaring használata napjainkban is megmaradt. Egyrészt a menyasszony tisztaságát jelképezi, másrészt örökzöld növényként a házasság remélt tartósságát is kifejezi. A 19. század közepe óta az élő virágokat elkezdte felváltani a művirág, majd a századfordulón polgári hatásra megjelent az apró viaszgyöngyökkel díszített, fehér mirtuszkoszorú.