Másokat is inspirál már a borral festés

Minden úgy jöjjön össze, mint ebben az évben – mondja Czirok Róbert, akit részben tetoválásai révén ismernek, részben pedig azért, mert a képzőművészet egy különleges ágát műveli: borral fest. A vinorellek a kulturális élet kiválóságait, a szőlőt és Szekszárdot, a lankás, bortermő dombokat ábrázolják. Szépségük mellett ezért is kerülhettek be a helyi értéktárba, és érdemelte ki alkotójuk a megyeszékhely közgyűlésétől a Közjóért elismerő díjat. A különleges képek nemcsak Szekszárdon, de Tokajban, Egerben is nagy sikert arattak, a Czirok Róbert által elgondolt technika pedig már külföldi festőket is arra inspirált, hogy ecsetjüket borba mártsák. A szekszárdi alkotó életében ezzel együtt a legnagyobb öröm, hogy megszületett Borisz nevű kisfia, akit párjával, Andreával nagyon vártak.

Czirok Róberttel néhány nappal ezelőtt a szekszárdi Amaryllis Étteremben beszélgettünk, ahol vinorelljeiből és boroscímkéiből nyílt kiállítás. Ez utóbbiakról elmondta, hogy sokat változtak az eltelt években, a szakma ma már egészen máshogy tekint rájuk, mint tíz évvel ezelőtt. Ő egyébként szereti a klasszikus színeket, a feketét, az aranyat. Több híres szekszárdi borásznak tervezett borcímkét és üveget, és két alkalommal is az ő alkotását választották a Budavári Borfesztiválon Magyarország legszebb borospalackjának.

Vinorelleket ritkán fest. Azt mondja, nem képzőművész, ezért esetében nem is annyira ihlet, mint inkább idő kell a kép elkészítéséhez. A borokat például már egy-két héttel az alkotás előtt előkészíti. Az eljárásban pedig nincs semmi titok. – Már jó ideje gondolkodtam azon, hogy borral kellene képet készíteni, mert valószínűleg annak erőteljes festékanyaga ezt lehetővé teszi. A feltételezés akkor igazolódott be, amikor Módos Ernő borásznál véletlenül belerúgtam egy borseprő pogácsába, és ő figyelmeztetett, hogy óvatosan bánjak vele, mert nagyon fog – meséli.

A bor festékanyagát alkotó úgynevezett antocianinok a ­flavonoidok csoportjába tartoznak, amelyek a növények a színét adják. Nem túl stabil színezőanyagok ezek, mondhatjuk azt is, hogy lényegében élnek, ennek azonban meg van az az előnye, hogy a különböző borfajták egyedi festékként szolgálnak. Czirok Róbert elsősorban a szekszárdi nedűkkel dolgozik, és szereti a vöröset, merlot-t, shirazt, malbecet, a középtónusú kadarkát, kékfrankost, de rozéval is fest. Redukciót készít, kiforralja a vizet a borból, majd ezt hígítja világosabb borral, desztillált vízzel.

Képei realisztikusak, fotó alapján készülnek, amelyeket szintén ő készít, illetve egy részüket még a belváros átalakítása előtt lőtte, így lehetősége van arra, hogy egy hajdan volt városba kalauzolja nézőit. Kiderült, hogy bár kapott megrendelést vinorellre, nem üzletel képeivel, mert akkor az alkotás elveszítené szakrális jellegét. Azt is elmondta, hogy boros ember, nemcsak fest a hegy levével, de tanult róla, és mértékkel fogyasztja is.

Egy IFA platóján érkeztek

Czirok Róbert Székesfehérvári, 1980 körül került Szekszárdra. – Emlékszem, amikor költöztünk, a testvéremmel egy IFA platóján érkeztünk új lakhelyünkre. Ahogy rákanyarodtunk a városba vezető útra, és megláttam a dombokat, azonnal beleszerettem Szekszárdba. A TAMBOV-nál laktunk, az ablakból pont ráláttam a kilátóra – osztotta meg gyerekkori élményeit. A borral való kapcsolata természetesen jóval későbbi. Szeretné, ha a borfestészetet Szekszárdhoz kötnék, és arra gondolt, hogy mivel egyre többen követik, és alkalmazzák ezt a technikát, egyfajta társaság is szerveződhetne.

Egy ideje már a Zacc Art-tal, azaz kávéfestéssel szintén foglalkozik. Tapasztalata szerint akárcsak a borkultúra, a kávéházi kultúra is fellendülőben van, Szekszárd pedig ebben az esetben megint csak fontos pont a térképen.