A hősök lelkei ma is világítanak és példát mutatnak

A tolnai megemlékezésen Appelshoffer Ágnes polgármester mondott beszédet. Kiemelte, hogy a szabadság ügyéért, Magyarország szabadságáért nemcsak magyarok adták az életüket. Az áldozatul esett névtelen honvédek és neves tábornokok között is sok tartozott más nációhoz. Az aradi tizenhárom közül csupán öt volt magyar: Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és Nagysándor József. A többiek közül hárman voltak németek: Aulich Lajos, Lahner György és Leiningen-Westenburg Károly. Ketten örmény felmenőkkel rendelkeztek – Kiss Ernő és Lázár Vilmos –, míg Poeltenberg Ernő osztrák, Damjanich János szerb, Knézich Károly horvát volt. Többen közülük nem is tudtak magyarul.

A brutális megtorlás még a szabadságharc leverésében közreműködő orosz uralkodói körökben is felháborodást keltett. Emlékezetük máig él. Példát mutató hősök voltak. A rendezvényen közreműködött a középiskolás Lóki Hanna egy verssel. Végül elhelyezték a megemlékezés koszorúját.

Szekszárdon, a Béla király téren a Baka István Általános Iskola diákjainak műsorával és koszorúzással emlékeztek meg az aradi vértanúkról, a Magyar Nemzetőrség megyei szervezete aktív közreműködésével.

Bonyhádon a fáklyás felvonulást követően a Kálvária-dombon tartották az ünnepi megemlékezést, amelyen a Perczel Miklós Bandérium is közreműködött. Tóth Bence történelemtanár pedig azt a kérdést tette fel, ha ma idejönne a 13 aradi vértanú, megnézné, hogy volt-e értelme az önfeláldozásának, vajon mit mondanának? Nézzünk magunkba, megteszünk-e mindent, hogy őseink verejtékes munkája ne menjen kárba ma sem.

Borítóképünk a szekszárdi megemlékezésen készült.