Egyetemről segítik az orvos és a beteg közti párbeszédet

A Szekszárdi Harmadik Kor Egyeteme előadását Hambuchné dr. Kőhalmi Anikó, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, az Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézet igazgatóhelyettese és dr. Kránicz Rita adjunktus tartotta. A tudományos kutatások ismertetése során több érdekes részletet is megosztottak a leginkább az idős korosztályt képviselő hallgatósággal. Mint kiderült, még mindig igaz, hogy nagy fontosságú döntések meghozatalakor a betegek többsége elégedetlen az orvostól kapott információk mennyiségével, minőségével, és hajlamosak az orvosra ruházni minden felelősséget.

Mindezt úgy, hogy a ma elérhető adatok szerint húsz százalékuk ki sem váltja, tíz százalékuk nem veszi be, hatvan-hetven százalékuk nem a rendelt adagban szedi a kiváltott gyógyszerét, az életmódbeli javasolt változtatásokat pedig nyolcvan-kilencven százalékuk nem fogadja meg.

Az orvos-beteg kommunikáció jelentőségéről elhangzott, hogy csupán a beteggel való kommunikáció alapján akár az esetek háromnegyedében felállítható lenne a végleges diagnózis, amit aztán később a betegvizsgálat és a laborvizsgálat már csak megerősít. Mégis, gyakran előfordul, hogy a kommunikáció valahol elcsúszik.

Az előadáson jelen volt dr. Simon János, a Tolna Megyei Balassa János Kórház Sürgősségi Osztályának vezetője, aki beszámolt a saját tapasztalatairól. Elmondta, hogy az orvos-beteg közti kommunikáció bonyolult, hiszen a sérülések, a módosult tudatállapot miatt a betegek gyakran a nevüket sem tudják megmondani.

Ne féljenek jegyzetelni!

Az orvos-beteg kommunikáció oktatásáról is szó volt az elő­adáson. Elhangzott, hogy az orvostanhallgatókat igyekeznek minél jobban megismertetni e területtel, s meggyőzni őket a fontosságáról. A két előadó a betegeknek megoldási javaslatot is adott: ha nem értenek valamit az orvosi konzultáció során, és nem elég az idő a hosszabb beszélgetésre, ne féljenek új időpontot kérni.

A dokumentáció elolvasása, a kérdések összegyűjtése, leírása, a bátorság a kérdezéshez, a preferenciák megfogalmazása mellett szükség esetén a betegek támogatást kérhetnek még hozzátartozóiktól, akiket akár magukkal is vihetnek a konzultációra a több fül többet hall elve alapján.

Mint ismertették, egy szúrópróbaszerű vizsgálatból kiderült, hogy a betegek, kilépve a rendelőintézet ajtaján, szinte semmire sem emlékeznek. Ennek egyik oka lehet, hogy az ember rövid távú memóriája legfeljebb hét dolgot képes megjegyezni, pedig ennek a többszörösét kellene tárolnia, ráadásul stresszhelyzetben.