Hittel végzett, szívbéli hivatásként tekint munkájára

– Hogyan indult a pályafutása, miért ezt a munkát választotta?

– A díjat elsősorban a baranyai kistérségben végzett munkám elismerésért kaptam, de Dombóvárról indultam, itt kaptam az alapokat – hangsúlyozta Hosszú Sándor Gergely. – Az Apáczai Szakközépiskolában tanultam, részt vettem a Diákönkormányzat, az Ifjúsági Önkormányzat és a Vöröskereszt munkájában is. Az ifjúsági közéletben még a főiskola előtt szerepet vállaltam, már akkor voltak segítő jellegű kezdeményezéseink. Szerveztünk szabadidős programokat, amelyekbe próbáltuk bevonni a rászoruló fiatalokat is a városban. Klinika szociális munka szakon diplomáztam Pécsen. Még az iskola időszakában a pécsi Támasz Alapítványnál helyezkedtem el, ahol a hajléktalan ellátásban vállaltam feladatot. Majd az iskola után folytattam ezt a vonalat, az utcai szolgálaton túl a nappali centrumban és a krízis szállón. Majd Sásdról érkezett egy felkérés. 2010-ben egy teljesen új kezdeményezés szakmai alapjainak megteremtésében vehettem részt. A „Legyen jobb a gyerekeknek” nemzeti stratégia mentén indult gyerekesély programokban Közösségi és Szolgáltatóházakat hoztak létre az országban, és szakmailag mi töltöttük meg tartalommal a projektet országszerte.

– A felsoroltak alapján sokrétű szociális és közösségi munkát végez a diploma megszerzése óta. Jelenleg mivel foglalkozik?

– 2010 óta dolgozom Kisvaszaron, a Közösségi és Szolgáltatóház vezetőjeként, amely az ország 33 leghátrányosabb járásban működő felzárkóztató program. Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal és gyermekekkel foglalkozunk, valamint az ő családjaikkal. Jelenleg Kisvaszar az egyetlen növekvő létszámú település a kistérségben, 116 gyermekkel foglalkozunk két kollégámmal. Programokat szervezünk, tanulássegítő foglalkozásokon vehetnek részt, közösségfejlesztést is végzünk, kompetenciafejlesztő foglalkozásokat tartunk. Van konyhakert, ahol a gyerekek gazdálkodnak, háztartást vezetnek. Komfort-szolgáltatásokat is igénybe vehetnek, mediációkat és konfliktuskezelést is végzünk. A Hegyháti járás a 13. leghátrányosabb helyzetű közösség az országban. A jelenlegi kormánynak számtalan olyan kiépített rendszere van, amely nem azt célozza, hogy jólétben tartsuk a mélyszegénységben élőket, hanem ösztönözzük őket arra, hogy tanuljanak, hogy szakmát szerezzenek és a munkaerőpiacon elhelyezkedjenek.

– Nem tekinthető túlzásnak, ha azt mondjuk, szívügyének tekinti ezt a projektet.

– Az első voltam, aki elkezdhette kialakítani, működtetni és szakmai tartalommal felépíteni a rendszert. 2022-ig tart ez a pályázat, majd a következő 2030-ig. Célom, úgy mint a Biztos Kezdet Gyerekházaknál, hogy a Közösségi és Szolgáltató Házakat is át tudjuk emelni állami finanszírozásba. Volt két év átmeneti időszak, amikor az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnél dolgoztam a Gyerekesély kiemelt programban, mint közösségi szociális szakértő. A feladatom ott is hasonló volt, hogy a közösségi házakat és a közösségi programokat szakmailag támogassam, valamint a szociális programelemeket a járási gyerekesély projekten belül.

– Ez a munka komoly lelki megterhelést jelent. Hogyan tud megbirkózni a hivatásának ezzel a részével?

– Látom azokat a példákat, nem csak a fizikai, hanem a mentális körülményeket is, amelyekkel mindig erre a következtetésre jutok. Érzékenység és lelki erő egyszerre van jelen a munkám során, amely elsősorban talán személyiségemből adódik és a jó kollegalitásnak köszönhető, csak így tudom a napi kríziseket feldolgozni. Ezt a hivatást csak úgy lehet hosszú távon végezni, hogy amikor elindulok haza, akkor a problémákat otthagyom, majd másnap újra felveszem és folytatom. A munka megfelelő elvégzéséhez nélkülözhetetlen a családi, munkatársai és baráti támogatás, nem utolsó sorban a hit. Önkéntes feladatokat is szívesen vállalok. Már ötödik éve a Viharmadár Önkéntes Mentő Egyesülettel a téli krízisidőszakban az utcai megkereső szolgálatot végezzük Dombóvár területén.