Programsorozat kezdődött az autizmusról

Egy Temple Grandin-idézettel kezdett. Az amerikai pszichológus azt mondta, más vagyok, de nem rosszabb. Asztalosné Marosi Mariann is úgy gondolja, az autistákat nem gyógyítani kell, hanem elfogadhatóvá tenni az életüket. Több megértés szükségeltetik irányukba. Az autizmus ugyanis nem betegség. Egész életen át tart, de lehet segíteni, hogy az autista életkörülményei jobbak legyenek.

Egy friss kutatás szerint minden századik ember autizmussal él, az iskolában pedig minden ötvenkilencedik gyermek érintett. Közülük több a fiú, mint a lány. A szülőknek csak hetven-nyolcvan százaléka ismeri fel, hogy gyermekénél valamilyen eltérés mutatkozik, pedig két-hároméves kisgyerekkel már el lehet kezdeni a terápiás munkát.

Vannak köztük értelmi sérültek és nagyon jó értelmi képességűek is. A jó vagy átlagos képességűek arányát már hatvan százalékosra mérik, tudtuk meg a gyógypedagógustól.

Az autisták idegrendszere más szerkezetű. Tipikus a túlérzékenység, zajérzékenység, olykor befogják a fülüket. Jellemző rájuk a szemkontaktus hiánya, a kapcsolat kialakításának problémája. A csoport szociális normáit nehezen tartják be, nehezen tanulnak meg udvariassági szabályokat.

Sokuk inkább a részletekre figyel, a lényeges információt nehezen emeli ki. Félreértheti a szóbeli utasításokat, emiatt rövid, egyszerű utasítások kellenek. Van autista, aki nem is tanul meg beszélni, mondta Asztalosné Marosi Mariann gyógypedagógus.