Tolcsvay László a múzeumban beszélt pályafutásáról

Miképp korábban, ez alkalommal is dr. Csatári Bence vállalta a beszélgetőtárs szerepét. A rocktörténész újfent értő módon, lényegi kérdésekkel tette izgalmassá az eszmecserét. Ebből adódóan nemcsak Tolcsvay László közvetlen, barátságos személyisége tárult a széksorokat maradéktalanul elfoglaló közönség elé, hanem a hazai könnyűzenei korszak kezdete és megerősödése is.

Az 1950-ben Budapesten született művész érzékletes módon helyezte az adott korba az általa is működtetett zenekarok tevékenységét. Már 1968-ban ismertséget szerzett a Tolcsvay Trióval, a csapat ebben az évben a televízió közvetítette Ki mit tud? nyertes lett. Mint a wikipédia találóan megállapítja, „együttesük elsőként ötvözte a rock-muzsika elemeit a magyar népzenével, új utat nyitva ezzel a hazai rockzenének.” Eltelt fél évtized, és Tolcsvay László 1973-ban megzenésítette Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét. A szerzemény korosztályának himnuszává vált, annak ellenére, hogy – miként az elhangzott a rendezvényen – hosszú ideig nem kaphatott nagy nyilvánosságot. Ugyanezen évben a Fonográf együttes tagja és zeneszerzője lett, a Szörényi Levente vezette csapat nemcsak hazánkban, hanem a környező országokban is óriási népszerűségnek örvendett.

Tolcsvay László maradandót alkotott és ezt a megannyi, hazai és határon túli fellépés is bizonyítja. Példákat is említett a közönség megható szeretetére: Erdélyben, Kolozsvárott színpadra lépve kivétel nélkül mindenki vele együtt énekelte Az első villamos című, klasszikus szerzeményt.