Domonyai András ehető vadnövények után kutatott

Kelet-Afrika félelmetes tempóban fejlődik. Ezt is megállapította Domonyai András a Joseph Simcox – Simcox Expeditions támogatásával, a Domonyai-Afribotanica LLP. szervezésében végrehajtott, közel hatezer kilométert felölelő kutatóúton.

– Kenya fejlettsége a többiekhez képest egészen megdöbbentő – vette sorra az országokat Papa Andrash, ahogyan Kelet-Afrikában nevezik. – A legjobb kereskedelmi infrastruktúrát, a legszélesebb árukínálatot itt lehet megtalálni. Ugyanitt futhat bele az ember az iparosítás rémisztő, foszfátbányák, erőművek, feldolgozók alkotta látványába. De azt azért a „sötétzöld” kollégák figyelmébe ajánlom, hogy a kelet-afrikai ember igényei csöppet sem mások, mint az európai polgároké. A különbség annyi, hogy Európa mintegy ezer év alatt alakította ki a ma ismert város, ipar, farm, civilizációs szerkezetét, míg Afrika két és fél évszázada kezdett rálépni erre az útra, amely száz éve gyorsulva falja fel természeti környezetét. Uganda és Rwanda nagy részén az egykori esőerdők, köderdők helyén ma farmok vagy eukaliptusz ligetek terjeszkednek. Rwandában a pincétől a padlásig minden talpalatnyi földön termelés folyik. A kezelhetetlennek látszó népességnövekedés közepette a helybeliek ugyan nem jómódúak, de éhezéssel látványosan szinte már sehol sem találkozunk.

– Az expedíció fő célja, azaz az elfeledett, ehető vadnövények felfedezése, nagy sikerrel zárult – közölte Domonyai András. – Az afrikai farmer az elérhető ehető növényeknek továbbra is csak töredékét használja. Mikro-tájegységenként átlagosan 2–5 ehető vadnövényt mértünk fel, de előfordult, hogy egy tájegységen egyetlen ehető gyümölcsű vadnövény nőtt. A tanzán lombhullató erdőben egy futballpálya méretű területen hét különböző ehető vadnövényt, gyümölcsöt, gyökeret fedeztünk fel, amelyből a helyiek már csak egyet ismertek. Látszik, hogy az ősi tudás teljesen eltűnőben van.