Lotfi Begi Szekszárdra is szeretne „hazajárni”

– Hányadszor jött Szekszárdra?

– Most vagyok itt életemben először – kezdte Lotfi Begi. – Lassan húsz éve mozgok a zenei életben, de korábban sem a Compact Disco zenekarral, sem így DJ-ként nem voltam itt.

– Tolna megyében sem?

– Pakson voltunk, egy nagy maratoni verseny meg egy városi fesztivál idején. Bonyhádon nagyon rég jártam.

– Lát különbséget a budapesti fellépések és a vidékiek között?

– Régen a DJ-k mutatták meg az új dalokat és kezdték el játszani azokat, amelyek később bekerültek a rádiók műsorába. Az emberek bejöttek a klubba, hallották a DJ-től, amit játszott, aztán elkezdték kívánságműsorban, itt-ott keresni. Most már mindenkinek van internet-előfizetése, nagyon sok zene ott van előttünk, és így egy kicsit megfordult az egész. Sokszor úgy jönnek le szórakozni, hogy megmondják, mit akarnak hallani. Ennyire változtak meg a körülmények. Vidéken lelkesebbek, főleg, hogyha valaki a fővárosból jön. Olyan ellátást, szeretetet kapunk, olyan hozzáállást, amelyet Pesten talán azért nem, mert ott mindennapossá vált a buli. A vidéki közönség mindig hálásabb.

– A laikus számára, aki soha nem állt még DJ-pultnál, miben ragadná meg a különbséget a középszerű és a jó DJ között?

– Manapság a technika olyan szinten van, hogy nem az az etwas vagy know-how, hogy két zenét össze tudsz keverni egymással. Régi, nagy öreg DJ-k sokszor felhánytorgatják, hogy most már a technikát sem kell megtanulnod. Én meg azt mondom, hogy tök jó, hogy a technika változik. Egy jó DJ-t az tesz jó DJ-vé, hogy együtt él a közönséggel, és pontosan le tudja reagálni annak reakcióit. Sokan az újak közül előre összeállított setlistával mennek el fellépni. Otthon kitalálják, hogy melyik húsz dalt fogják lejátszani. De ez lehet, hogy a helyszínen nem fog működni, lehet, hogy a közönség másképp reagálja le a dolgokat. Egy jó DJ rögtön tudja azt, hogy mit kell játszani, és ezt meg is tudja valósítani. A másik része pedig az, hogy van egy lexikális tudása sok-sok évre visszamenőleg. Technikai szempontból viszont DJ és DJ között nincs nagy különbség a mi műfajunkban, amely az elektronikus tánczene.

– A magyar hiphop helyzetét milyennek látja?

– A magyar hiphop mindig izgalmas és alulértékelt volt szerintem – az utóbbi két évig. Ma a hiphop új reneszánszát éli Magyarországon, és ha az online felületeket vesszük, a legfelkapottabb és legdivatosabb műfajjá vált. Én az ósulit szeretem, NKS, Bankos, Akkezdet. Az újak közül a Krúbit tudom felhozni. Én azt a hiphopot szeretem, amely társadalomkritikus, amely tud humoros lenni, amelyben van üzenet. És ebből sok van Magyarországon. És mellette van sok, amely felületesen meglovagolja ezt a divathullámot. Ezzel sincsen bajom, én pont készítettem dalt a Misshsel és ­a Hiróval is, akiket tehetségesnek és ügyesnek tartok. Mégis nekem a mélyebb és földalattibb hiphop a világom. A rock­zenében is jó dolgok vannak. A Tankcsapdát nyilván szeretem, jó kapcsolatot ápolunk egymással, a Fish! zenekarral szintén, de a magyar rockzenét annyira nem követem.

– Nekem a munkái közül a Misshsel és Hiróval közös „Megöl” a kedvencem. Milyen volt Misshsel dolgozni? Hogy zajlott a videóklipnek a forgatása? Hogy találta ki a dallamot?

– Misshre én már nagyon rég fölkaptam a fejem. Ő szerintem egy nagyon egyedülálló és kiemelkedő alak, minden pozitívummal és minden negatívummal. A Missh, az egy ízig-vérig badass – jó az, amit csinál, de hallunk róla balhékat. Már nem is tudom, hogy hogyan találtuk meg egymást. Tetszett neki is, hogy ebbe vágunk bele. Elég olajozottan és könnyen ment a dolog. Nagyon örülök, hogy ez az együttműködés összejött. Hogy honnan jött a dallamötlet? Azt soha nem tudom. Az mindig csak jön belülről.

– Kollányi Zsuzsival már három közös produkciója volt, ByeAlexszel kettő. Nyilván azért tért vissza hozzájuk, mert jó volt velük dolgozni...

– A Kollányi Zsuzsival első közös dalunk mostanra 37 millió megtekintésnél jár, ami a magyar popéletben is kimagasló. Úgyhogy nem volt kérdés, hogy visszatérek-e a Zsuzsihoz. ByeAlexszel szintén egy nagy számot értünk el, 20 millió fölött van a dal. De nálam nem ez volt a fő érv. Hanem inkább az, hogy van egy közös kémiánk, ami működik a dal készítésénél.

A felesége támogatja

– Az utazgatós DJ-életmódot a családi élettel nehéz összeegyeztetni – jelentette ki Lotfi Begi. – De abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy támogató feleségem, aki mindent megteremt ahhoz, hogy ezt tudjam csinálni. Most vagyok 37, és színpadon álló emberként 52 évesen még el tudom képzelni magam. Valószínűleg van ebben még jó pár év. De utána is a zenével akarok foglalkozni. Már most elkezdtem fiatal tehetségeket felkutatni, mert pontosan tudom, hogy mennyire nehéz elindulni, és hogy nekem mennyi mindent kellett önerőből és úgy összehoznom, hogy azt se tudtam, hogy mi fán terem a siker.

Felkészült

– Az indulás előtti utolsó percekben is pakolgattam pen­drive-ra a zenéket, hogy még ez is, meg az is itt legyen. Többszörösen felkészültem. Remélhetőleg Szekszárddal is kialakul egy olyan viszony, hogy „hazajárhatok” ide. Drukk­érzés van rajtam, de ha nem lenne, rutinná válna az egész, amit nem szeretnék.

Borítókép: Zséda (Zsédenyi Adrienn) énekes beszél, mögötte Frenreisz Károly rockzenész, zeneszerző, a Skorpió együttes vezetője, a Metro és az LGT egykori alapítója, balról Lotfi Begi (b2) és Walkó Csaba (b) a Fõvárosi Önkormányzat által meghirdetett Budapest Dal 2018 pályázat sajtótájékoztatóján a Thália Színház Mikroszínpadán 2018. január 30-án.