Magyar apáca kalauzolta őket a krakkói kolostorban

Az Illyés Gyula Pedagógusképző Intézet oktatója a magyarországi németek nyelvjárásainak használatában bekövetkezett változásokkal ismertette meg a közönséget. Ugyanakkor az Erasmus+ mobilitás segítségével szervezett tanulmány­úton a magyar vendégek megismerkedhettek azokkal a változásokkal, melyek a toronydaruk, útfelújítások, építkezések látványával, a folyamatos pezsgéssel, ugyanakkor a történelmi hagyományok megőrzésével és a múlt tiszteletével jellemezhető délnyugati vidéket, benne Krakkót a térség legfejlettebb, legvonzóbb területévé és városává tették.

– Lengyel barátaink a hivatalos részt követően különleges meglepetéssel szolgáltak – kezdte élménybeszámolóját dr. Klein Ágnes, aki kollégáival, dr. Szederkényi Évával, dr. Huszár Zoltánnal és dr. Várnagy Péterrel együtt vett részt a rendezvényen. – A nagyközönség elől általában elzárt belvárosi helyszínen, az Élelmiszeripari Kamara későreneszánsz termeiben láttak vendégül bennünket. A falakon kiemelt helyen látható Báthory István erdélyi fejedelem, egyúttal Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme portréja. A fogadáson a hagyományos lengyel tésztaétel, a pirog mellé lengyel borokat szolgáltak fel. Vendéglátóink közölték, hogy a klímaváltozás, azaz a felmelegedés miatt egyre több, jó minőségű fehérbor készíthető az ország délnyugati területein.

A szellemi és testi felüdülés mellett jutott idő a Łagiewniki Isteni Irgalmaság Bazilika meglátogatásra is. A kápolnák közül – a küldöttség számára legkedvesebbként – a magyar tűnt ki szépségével. A hely egy lengyel szent, Faustyna nővér kultuszához kapcsolódik. A bazilikát 2002-ben II. János Pál szentelte fel, de az imahely már korábban is mozgalmas zarándokközpont volt. A magyar kápolna magyar boldogokat és szenteket ábrázoló, káprázatos mozaikjait Puskás László görög katolikus pap és festőművész dolgozta ki, készítette el feleségével, Nadiával együtt 2003–2004 között.

– A kolostorkert csendjében sétálva, az alkonyati időben, különleges idegenvezetőre leltünk – folytatta dr. Klein Ágnes. – Hedvig nővér, a Bazilikához kapcsolódó rendház magyar apácája figyelt fel a magyar szóra, s ennek örömére készségesen vezetett végig bennünket a zarándokközpontban. A kísérő krakkói kollégák legnagyobb ámulatára a nővér akcentus nélkül beszélte a lengyelt. Örömmel nyugtázhattuk, hogy egy kolostorban is találkozhattunk olyan honfitársunkkal, aki személyével, hivatásával is példázta a két nép barátságát hirdető mondást.