Két kígyópálinkával is végzett az államtitkár

Potápi Árpád János immár ötödik alkalommal járt ebben a távol-keleti országban. Első ízben 1989-ben, egyetemistaként fedezhette fel az ország különlegességeit, tehát van összehasonlítási alapja az egykori és a mai viszonyokat tekintve.

– Érdemes tudni, hogy ez az ország északtól délig mintegy másfél ezer kilométer hosszan nyúlik el, ebből adódóan jelentős éghajlati különbségek vannak egyes területei között – kezdte élménybeszámolóját. – Délen valóban trópusi hőség van, míg Hanoiban, a fővárosban most is voltak borús napok. Szerencsénkre éppen akkor váltott kellemesre az időjárás, amikor vendéglátóink elvittek bennünket a Halong-öbölbe. Itt látható a Tyúk és a Kakas nevű kettős szikla, mely az ország jelképe is egyúttal.

Emlékeit felidézve az államtitkár elmondta, hogy 1989-ben rengeteg kerékpár és néhány motor jellemezte a hanoi utcaképet, és általános volt a földszintes házak sokasága.

– Most azt láttuk, hogy a főutca két oldalán húsz-negyvenemeletes épületek sorjáznak. Az utakon rengeteg motor, jelentős számú autó, de már csak néhány bicikli közlekedik. Érdekesség, hogy a motorokon gyakorta ott ül az egész család, apuka vezet, mögötte ül az anyuka és több gyermek. Nagyon sok a fiatal, 1975-ben 24 millió volt, manapság nagyjából 100 millióra tehető a lélekszám. Az is figyelemre méltó, hogy dacára a népesség növekedésnek, ma már mindenki jóllakhat az országban. Hanoi tele van kifőzdékkel, melyek jobbára vagy marhából, vagy csirkéből, vagy rákból készült, kiadós mennyiségű leveseket árulnak, megfizethető áron. Nekünk úgy tűnt, hogy a főváros lakossága megállás nélkül táplálkozik. A magyar küldöttség tagjai sem maradtak ki a jóból, a csapatot kígyóvacsora várta.

A vendéglátók a jobb sorsra érdemes kobra vérét, illetve epéjét pálinkába csepegtették, az így keletkező piros és zöld színű alkoholos folyadékot felkínálták a delegációnak. Potápi Árpád János, mint utólag mondta, inkább maradt volna a sör és rizspálinka mellett. De ha már így alakult, akkor nem tért ki a szíves kínálás elől. A kétfajta kígyópálinkát felhajtva nem érzékelt semmilyen megrázó különlegességet...

Hanoi lakosságának túlnyomó része ma már ugyanúgy öltözködik, mint a nagy többség a világ többi részén. Farmernadrág, póló, sportcipő. Bár az ízlés még nem olyan kifinomult, mint Saigonban, a déli metropoliszban. Jóval több a szemét is, annak ellenére, hogy az ország kezd odafigyelni a környezetvédelemre.

– Bár hivatalosan kommunista országról van szó, a rendszer mégis inkább az ázsiai termelési mód megnevezéssel jellemezhető – mutatott rá Potápi Árpád János. – Van egy vezető erő, legyen az a császári vezetés, vagy egy párt, amelyik meghatározza a követendő irányvonalat. Ez zajlik Vietnámban, a mi viszonyainkhoz képest szinte nulla szociális hálóval, kötelező öngondoskodással, ügyeskedéssel, családi összetartással és mindezekkel együtt jelentős eredményekkel.

Már hét évtizedes a kapcsolat

Magyarország kötött segélyhitelekkel támogatja Vietnam gazdasági és szociális fejlődését, együttműködik vele az idegenforgalom növelése, a szakképzés és a családtámogatás területén – mondta Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára az MTI-nek telefonon nyilatkozva Hanoiból. Az államtitkár egy fideszes parlamenti delegáció élén, a vietnami–magyar baráti tagozat három tagjával – Szatmáry Kristóffal, Csenger-Zalán Zsolttal és Potápi Árpád Jánossal – látogatott Vietnamba. Az utazás azért is időszerű volt, mert a két ország idén ünnepli diplomáciai kapcsolatai felvételének 70. évfordulóját. Találkoztak a nemzetgyűlés alelnökével, a kormánypárt külügyekért felelős tagjával, valamint a szociális, munka- és rokkant­ügyi miniszterrel.