Mostoha volt a házasságon kívül születettek sorsa

Az előadás négy szakaszból épült fel: dr. Varga István először adott egy történeti áttekintést a törvénytelen – vagyis a házasságon kívüli – születésről. A törvénytelen gyermeknek olyan magyar elnevezései voltak a történelem folyamán, mint: szerelemgyerek, lelencgyerek, potyagyerek, hadigyerök, zabigyerek, fattyú.

Már a római kortól elkülönítették a házasságból és a házasságon kívül született gyerekeket. A római jog szerint a házasságon kívül született gyermek nem esett apai hatalom alá. Ezenkívül a törvénytelen gyermek „nem az apja hanem az anyja nevében és jogi állapotában osztozott. Igénye van tartásra, nevelésre, esetleg örökrészre az anya és anyai felmenői után, de nemző apjától eltartást nem követelhetett.”

A középkorban a keresztény ideológiának megfelelően némileg változik a helyzet: „Anélkül, hogy a jogrendszerbeli változás is bekövetkezett volna, a társadalom már úgy találja, hogy keresztény kötelesség és igazságosság megköveteli, hogy a nemző apa házasságon kívül nemzett gyermekéről gondoskodjék. Így bekövetkezett a kötelezettség társadalmi felismerése.”

Wenzel Gusztáv „A magyar és erdélyi magánjog történetének rövid vázlata” című 1863-as műve így ír: „Törvényesek azon gyermekek, kik törvényes vagy vélt házasságból, és pedig annak kötése után legalább a hetedik holnapban, vagy annak megszűnése után legfeljebb tíz holnap alatt születnek. Kik különben születnek törvénytelenek.”

Csorna Kálmán a törvénytelen gyermekek védelmét a négy nagy gyermekvédelmi terület egyikeként határozta meg 1929-ben. Esztergár Lajos szerint a házasságon kívüli születés a „társadalmi megbetegedéseknek nyitja meg a lehetőségét” (1936). 1946 előtt Magyarországon a családjogi kérdések a magánjog körébe tartoztak, szokásjog és törvények vegyesen rendelkeztek róluk.

Az 1946. évi XXIX. törvény a házasságon kívül született gyermek jogállásáról 19. paragrafusa kimondja: „A házasságon kívül született gyermek mind az anyának, mind az atyának, mind ezek rokonainak egyaránt rokona ... úgy illetik jogok és terhelik kötelezettségek, mintha a gyermek házasságból született volna.”

A második szakaszban saját kutatását mutatta be dr. Varga István. A dombóvári járásbíróság 1920-as, 1930-as ügyeit vizsgálta. Ki szül törvénytelen gyermeket ekkoriban? Egyrészt a városi cselédlány; a nagyváros szabadabb légköre gyakran vezetett ugyanis házasságon kívüli nemi kapcsolathoz, melynek törvényszerű következménye volt az esetek egy részében a törvénytelen születés. Másrészt a falusi napszámos, akit udvarlója azzal hitegetett, hogy feleségül veszi, végül megesett lányként kirekesztette a falu.

Felidézett néhányat a híres vagy hírhedt törvénytelen gyerekek közül, például Corvin János bánt, Hunyadi Mátyás fiát és Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori főtitkárát. A negyedik szakaszban a jelenlegi egyedülálló szülőkről beszélt.

Zárásként emléklapokat kaptak

Dr. Varga István PhD előadása után beszélgetés következett a résztvevőkkel. A január 15-ei volt a Család Akadémia második szemeszterének ötödik, utolsó előadása. A szemeszterzárás alkalmából Gyurkovics János, Szekszárd alpolgármestere és prof. dr. Szécsi Gábor, a PTE szekszárdi karának egyetemi tanára, dékánja emléklapokat adott át a résztvevőknek. A Család Akadémia szakmai vezetője dr. habil Kurucz Rózsa, a PTE KPVK főiskolai tanára, dékáni megbízottja, a szervező Bogdán Andrea, a PTE KPVK Illyés Gyula Pedagógusképző Intézetének titkárnője volt.

A program keretében kiváló tudósok, szakemberek (pszichológusok, orvosok, filozófusok, kommunikációkutatók, szociológusok, pedagógusok, stb.) tartanak előadásokat, és kezdeményeznek interaktívan beszélgetéseket a résztvevőkkel.

Borítókép: dr. Varga István PhD, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar egyetemi adjunktusa a szerdai előadáson