Kirívó esettel nem, de szóbeli agresszióval már találkoztak a tanárok

Fazekasné Sipos Erika, AM DASzK Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma, Lengyel: – Szerencsére nem volt részem diákoktól származó agresszióban. Ilyesmi ma azonban szinte bármelyik oktatási intézményben előfordulhat, mert akadnak olyan fiatalok, akiknél az ordítás vagy az ütésre emelkedő kéz jelenti az egyedüli konfliktuskezelést. Hiszek abban, hogy a feszült helyzetek békésen megoldhatóak, ha nem hinnék ebben, nem is lennék pedagógus. Az agresszió megszüntetése, de legalábbis jelentős csökkentése már túlmutat a családon, a pedagóguson és az iskolán is, csak társadalmi összefogással érhetünk el eredményt.

Tekucsov Ilona, Szekszárdi Garay János Általános Iskola és AMI: – Azt nem állítom, hogy tavaly decemberig tartó aktív pályafutásom alatt szülők nem bántottak meg. Viszont tanítványaimtól csakis szeretetet kaptam. Ezzel együtt ismerek olyan kollégát, akit már ért agresszió diákjától. Tény, hogy a pedagógus tekintélye az elmúlt évtizedekben mélypontra süllyedt. Pályámat a nyolcvanas években a viszonylag zárt közösséget magáénak tudható Bogyiszlón kezdtem. Ám mégsem tudtam megelőzni a hetven­éves néniket abban, hogy ne ők köszönjenek előre nekem, a huszonéves tanítónak. Ilyesmi ma már nincs. Nagyon rosszat tett a hivatásnak a képesítés nélküli tanítás engedélyezése. Ugyancsak rongálta a pedagógus tekintélyét a szülők és a gyermekek jogainak szakadatlan hangoztatása, miközben a tanítók, tanárok magukra maradtak a kötelességeikkel.

Csábrák János, bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium: – A híradásokból én is tudomást szereztem ezekről a mélységesen felháborító esetekről. Nehéz társadalmi körülmények közepette élünk, egyre munkaigényesebbek az óráink, a virtuális világ vonzásába feledkező diákok pedig egyre nehezebben bírják a kötöttségeket. Jómagam mindig igyekeztem a gyermekeket partnerként megközelíteni és úgy késztetni őket együttműködésre. Mindezzel és személyes példamutatással, sikerrel elejét lehet venni a fegyelmezetlenségeknek.

Gasparics László, Würtz Ádám Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Tamási: – Tanácstalanul és meglepődve figyeljük a tanárbántalmazásokkal kapcsolatos híreket. Mint intézményigazgató, büszkén mondhatom, hogy nálunk még elemében hasonló sem fordult elő. A szülők pozitív példát mutatnak a gyerekeiknek, beszélgetnek, törődnek velük. A párbeszéd a szülők és az iskola között fontos, és nálunk jól működik.

Wallacher Gábor, a Szekszárdi SZC Vendéglátó Szakképző Iskolája: – A tanulók egy része alulszocializált környezetből érkezik. Bár fizikai agresszió nem ért engem, azért időnként tanúja és alanya vagyok szóbeli fenyegetéseknek. Ez, ha nem is könnyen, de kezelhető.