pódiumbeszélgetés

2020.02.18. 07:00

Minden generáció bölcsebbnek tartja magát a fiatalabbaknál

Generációs szakadék a munka világában címmel zajlott kötetlen pódiumbeszélgetés a PTE szekszárdi karán nemrégiben. Azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy a munkaerőpiacon a különböző generációk hogyan tudnak együttműködni, milyen konfliktusok adódnak a különbözőségekből, és ezeket miként lehet kezelni.

Foray Nándor

Fotó: Makovics Kornél

Mint az a pódiumbeszélgetésen elhangzott, az 1925 és 1945 között született veterán (csendes) nemzedék a világháborúról kapta elnevezését. Az 1946 és 1964 közt született baby boom generációba a második világháború utáni népességrobbanás gyermekei tartoznak. Az X generáció tagjai 1965 és 1979, az Y generációsok 1980 és 1994 között születtek. A Z-sek 1995, az alfa vagy új csendes generáció képviselői 2010 után jöttek világra. Legalábbis az egyik besorolás szerint. De a szakirodalom sem egységes ebből a szempontból. Indiában, Japánban és Dél-Afrikában eltérően gondolkodnak, mint például Tari Annamária magyar pszichológus. Felvetődik a kérdés, hogy mi a generáció egyáltalán.

A generációkutatás egyik atyja azt mondta, hogy akik adott helyen és időben élnek, azoknak a csoportja. A tanulmányok különböző generációk különböző tulajdonságait emelik ki, sztereotipizálnak. – A Z generációssal szemben például azt szokták felhozni, hogy nárcisztikus, önimádó, azt mondja, hogy ő egy különleges lény, különleges a munkája – mutatott rá dr. Maros Kitti PhD, a PTE KPVK Karrier Pontjának vezetője, aki a megismerés fontosságát hangsúlyozta.

Sirbik Sándorné Tőrös Márta szupervizorjelölt definíciója szerint a generáció egy korban hasonló korúak társasága. – Régebben nemzetségben gondolkodtak, apát és fiút egybevették, és nagyjából hasonló értékrendek, preferenciák és életvitel mentén voltak jellemezhetők. Ma már az egy korban élők között a korosztályok preferenciái olyan élesen tudnak különbözni egymástól, hogy ez már tudományos figyelmet is magára von – mondta. Úgy véli, ha sztereotípiában gondolkodva állunk a kérdéshez, az elindíthat egy mélyebb vizsgálódást. Érdemes őszintén odafordulni egymáshoz, hiszen lassan már ott tartunk, hogy nem is egy nyelvet beszélünk.

– Soha még ennyi nemzedék nem élt egymás mellett az emberi kultúra történetében, mint most – hívta fel a figyelmet prof. dr. habil Szécsi Gábor, a PTE KPVK dékánja. – Hihetetlen, hogy mennyiféle beállítottság, nyelvi kultúra, világkép, gondolkodásmód, tanulási sajátosság él egymás mellett. Ezek a nemzedékek ma már alapvetően sajátos, mediális környezetben kommunikálnak egymással: az internet, az okostelefonok révén, illetve a média által teremtett narratív kereteken belül kialakul egy egységes nyelv, gondolkodásmód, tanulási képlet.

A dékán leszögezte: egyik nemzedék sem függetlenítheti magát ettől a képlettől. Ha eredményesen akar kommunikálni, ha ott akar lenni a munkafolyamatokban, ha képességeit ki akarja teljesíteni, elengedhetetlen, hogy ráhangolódjon e követelményekre. Arra a sajátos gondolkodásmódra, nyelvi világra, azokra az együttműködési formákra, melyek létrejönnek ebben a kultúrában. Az idősebbek sok időt töltenek el a tévé előtt, a fiatalok az okostelefonjaikkal babrálnak, de ugyanazok a tömegmédia-jelzések, impulzusok, tartalmak jutnak el feléjük. Ebben a világban azok tudnak talpon maradni, akik élnek az új kultúra által kínált lehetőségekkel.

Ezek a képességek ma már kiemelt elvárások minden munkavállalóval szemben, függetlenül attól, hogy hol keres magának munkát. Általános igény, hogy ezek az emberek ebben a kultúrában, a digitális kultúra által teremtett kommunikatív folyamatokban, megismerési formákban sikeresek legyenek. Érvényesen tudják ezeket a modelleket működtetni, alkalmazni tudják a mindennapjaikra ezt az ismeret- és tudásanyagot, boldogulni tudjanak az infókkal, tovább tudják adni, be tudják őket fogadni, eköré fölépítsenek csoportokat. Otthon legyenek ebben a digitális kultúrában. Ezeket az alapkészségeket figyelik, és ez uniformizálja a nemzedékeket, függetlenül attól, hogy milyen korcsoporthoz tartoznak – hangsúlyozta dr. Szécsi Gábor.

A Generációs szakadék a munka világában című rendezvény a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar és a Tolna Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház szervezésében valósult meg. Internetes regisztrációhoz kötött volt, a csütörtök délutáni kerekasztal-beszélgetésen húsz–huszonöt érdeklődő vett részt.

Kölcsönökbe verik magukat a szüleiknél lakó fiatalok

A családsegítőként dolgozó Huth Anitát a fiatalabb generáció függetlenedési törekvéseiről is kérdezte Marosi Kitti. Huth Anita bemutatta azoknak a családoknak az élethelyzetét, amelyekkel dolgozik. Ezekben a családokban a függetlenedés nem következik be, a tagok környezetükben mindenkitől függenek. A fiatal és az idősebb kismama is édesapjánál vagy nagyszülőknél lakik, mert anyagilag nem teheti meg, hogy leváljon. Végzettségéből adódóan sincs lehetősége olyan anyagi helyzetbe kerülni, hogy egy albérletet fenntarthasson. A tudatos pénzkezelés is hiányzik. Nem tudja, mire érdemes költeni, hol érdemes vásárolni. Nem is nullára, hanem mínuszra jön ki, és ilyenkor kezdődnek a kölcsönkérések. Ezekben a társadalmi rétegekben a generációk függnek egymástól. Több generáció él együtt, de nem azért, mert ők választották ezt. Le akarnak válni, de még nem tették meg azt a kezdőlépést, amely ehhez szükséges lenne.

Borítókép: Marosi Kitti, Sirbik Sándorné Tőrös Márta, Huth Anita és Szécsi Gábor beszélgetett

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában