Csak gumibabaként emlegetik, és már most is profi táncos

Valószínűleg a táncra is igaz, hogy nem lehet elég korán kezdeni. A mözsi Tóth Csenge Luca hároméves volt, amikor először vett részt ba­lettfoglalkozáson. Bár édesapja inkább kajakosként képzelte volna el a lányát, Lucát már egész korán elvarázsolta a balett. Amikor tehette, az orosz balett-táncosok előadásait nézte az interneten.

Tehetségét, különleges adottságait már az első tolnai ovis balettórán kiszúrta a paksi Pódium Táncstúdió vezetője, Báló Vivien. Csenge ugyanis rendkívül hajlékony, nem meglepő, hogy szűkebb körben gumibabaként is emlegetik. A kislány hamarosan a paksi táncstúdióban találta magát, ahol a klasszikus és modern balettel, hiphoppal és latin táncokkal is megismerkedett. A számára legtesthez­állóbb stílus ugyanakkor jelenleg a színpadi látványtánc, azon belül a gimnasztikus látványtánc.

Négyéves volt, amikor első versenyén elindult. A debreceni nemzetközi táncművészeti megmérettetésen mindjárt gyémánt minősítést kapott és a modern tánc minikategória győztesének járó különdíjat is elhozta. Második alkalommal Kecskeméten a 10 évesig terjedő korosztályban lett hetedik, majd a harmadik versenyén, szintén Debrecenben, ismét a legmagasabb minősítést és a különdíjat nyerte el. Tavaly a magyar bajnokság területi válogatójáról az országban legmagasabb pontszámmal jutott a budapesti fináléba, ahol azonban – ilyen a pontozás – egytized ponttal lemaradva a második helyre szorult. Érdekes módon azonban a kategória különdíját ott is ő kapta. Az országos bajnokságon elért eredménye alapján indulhatott eddigi legrangosabb versenyén, a Balatonfüreden tavaly rendezett Európa-bajnokságon is, ahol végül a 4. helyet sikerült megszereznie. Idén már a profi kategóriában is versenyzett Kecskeméten, ahol ezüst minősítést kapott.

A versenyeken kívül is több rendezvényen fellépett megyeszerte, a táncstúdió növendékeivel együtt, illetve egyéni produkcióval. Legutóbb Mözsön, a helyi idősek klubja nagyszabású farsangi műsorában lépett színpadra és aratott hatalmas sikert.

Csenge azonban még mindig csak óvodás. Hetente kétszer, kedden és csütörtökön 3-3 órás edzésen vesz részt a Pódium Táncstúdióban. Délután a nagymamák viszik (vitték a vészhelyzetig) busszal Paksra, este a szülei mennek érte kocsival. Hétvégén pedig a versenyek, amiből akad jó néhány. Mindez egy óvodás számára nagyon megterhelő is lehetne. Csenge szülei azonban azt mondják: ők egyáltalán nem erőltetik kislányukat, viszont látják rajta, hogy boldogan csinálja, élvezi a tréningeket. Edzés után sem látszik rajta a fáradtság: otthon tovább ugrándozik kisöccsével, a szintén nagyon ügyes Zalánnal.

A szülők úgy gondolják, hogy amíg Csengének örömet okoz a tánc, addig – még ha ez főleg anyagilag megterhelő is – igyekeznek ehhez mindent biztosítani neki. (Az ezermester édesapa már több nagy méretű díszletet is készített a táncstúdió produkcióihoz.) A szülők szerint a kislány a paksi iskolában nagyon jó helyen, remek oktatók kezei közt pallérozódik. Tanárai és a stúdió többi növendéke, de a versenyzőtársak és azok szülei közül is sokan szeretik, elismerik a kislányt, aki zsenge kora ellenére már most sokak példaképe. A jövőt illetően a szülők némileg még bizonytalanok. Csenge szeptembertől iskolás lesz, kérdés, miként lehet majd összeegyeztetni a sulit és a táncot. A szülők szerint a tanulás az első, persze nem bánnák, ha kislányuk a táncban is sikeres lenne. Hiszen tudják, hogy Csengének ez a mindene.