Újra és újra rácsodálkozni a vadvilágra

A kellemesnél nagyobb sétával ugyan, de a kisvasút szünetében is elérhető a Keselyűsi pihenőtől a Gemenc egyik legérdekesebbnek tűnő tava, a Forgó-tó.

A vasúti sínek mentén, jó öt kilométeres gyalogúton juthatunk el a kisvasút egyik állomásához, a Gemenc deltához, ahonnan már jól látszik a tó tükre. Az út addig is elég változatos. Bár a sínek vonalán kell haladni, ez pedig eléggé kötött pálya. Néhol a korhadt fák recsegnek, ropognak, másutt madarak dalolásznak, vagy épp kopogtatnak. Egyszer a tisztáson átrohanó őzek és szarvasok látványának adrenalinja, másutt a csöndbe burkolózó nyugalom érzete gyakorol hatást. S, mikor a tóhoz érünk kitikkadva, pihegve, minden egyes talpunkba álló kő, minden megbotlás átértékelődik. Mert a kis fahídon átkelve elénk tárul a Forgó-tó és annak életvilága. Vadkacsák, hattyúk, kócsagok világa ez, amint békésen, semmitől nem zavartatva élik világukat.

A víz fölé nyúló pallósort lesfal takarja, hogy a megfáradt vándor, a padra leülve, nyugalomban nézhesse a tájat, s mindezt úgy, hogy az állatokat se riogassa jelenlétével.

A tó a nevét onnan kapta, hogy áradáskor a hegyes szögben torkolló fokon át beáramló víz a tó vizét láthatóan forgásra készteti, olvashatjuk a kihelyezett táblán. Ebből azonban nem sok látszódott, elég alacsonyan volt a víz ottjártunkkor. Mindenesetre így sem volt fölösleges az a hosszú séta, azok a talpba mélyedő kövek a sínek mentén, vagy a lábakat összeakasztó faágak sokasága. Igazi gondolkodó hely a Forgó-tó. Semmitől nem zavartatva, csöndben és békességben mélázhat az ember, vagy csodálkozhat rá az élővilág sokszínűségére.

[embed]]