A két tölgy mellett egy almafa is áll a templomkertben

A több mint százhúsz éves nagydorogi tölgy – melyet Ferenc József tiszteletére ültettek – bekerült a helyi értéktárba. A református templom kertjében három olyan fa is áll, melyek történelmi eseményekhez kötődnek.

Wessely Gábor

Ferenc József emlékfája még megvan. Árpád vezéré már nincs meg, de pótolták. A történteket Jaksa János presbiter vázolta. Eszerint, a nagydorogi református templom kertjébe két tölgyet ültettek 1896-ban, a millennium évében. Az egyiket az akkori hatalomgyakorló, Ferenc József, a másikat a honfoglaló, Árpád vezér tiszteletére. Utóbbi már évtizedekkel ezelőtt elpusztult, s eredeti ültetésének 120 éves évfordulóján, 2016-ban pótolták. Ferenc József emlékfája máig él és virul.

A szép, egészséges fa bekerült a helyi értéktárba. A fa mellett, kis ismertető táblán olvasható a története. A két tölgy közelében egy almafa is található a templomkertben. Ennél is van táblácska, melyről megtudhatjuk, hogy ez a csemete a reformáció ötszáz éves évfordulóján, 2017-ben került ide.

A presbiter egyébként a helyi értékek menedzsere. Galambtenyésztőként is ismert, sok díjat nyert. Többek között azért is dolgozik, hogy a magyar díszposta galambfajta bekerüljön a Magyar Értéktárba.

Darányi rendelete

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1896. február 28-án „az ország ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából kiültetendő fák ügyében” adott ki rendeletet. Ebben kérte az államerdészeti közegeket, hogy segítsék elő az emlékültetvények létesítését. Tolna vármegyében több ezer fát ültettek el ebből az alkalomból, számosat református templomok kertjébe. Törekedtek arra is, hogy lehetőleg hosszú életű fák kerüljenek a földbe, amihez a Darányi-féle rendelet a tölgyeket és a hársakat ajánlotta. Mert „a messze jövő számára minél nagyobb számmal való fennmaradást csak így lehet remélni”.

Szégyenkő
A nagydorogi református templom védett műemlék. Az 1720-ban emelt imaház helyén épült 1788-ban, a toronyórával együtt. Berendezése a 18. század végéről származik, orgonája 1880-ból.
A ma már ritka érdekesség, a szégyenkő a templom kerítésénél látható. Egy 1811-ből származó feljegyzés szerint: „Egy nagy kő tétetett a templom közepére, a katedra elejébe. Arra fölállítódott a megesett személy hajadonfővel és mezítláb, a prédikáció alatt. (…) a személy térden állva, sírván megesmérte vétkét, bocsánatot kért az egész gyülekezettől és a cserépben mellette lévő hamuból fejére hintett…”