A legjobb távolugró atléta volt több évig Európában

A városról kiadott könyvek összesen harminc-harmincöt híres embert ismernek. Dr. Töttős Gábor helytörténész Szellemvár, avagy 166 híres gyönki című pályázatában további helyiekre hívta fel a figyelmet, kutatása azóta a 185-öt is meghaladta. Így jutott el Földessy Ödön atlétához.

Az 1929-ben Békés településen született Földessy Ödön ötödiktől nyolcadikig a gyönki gimnáziumban végezte tanulmányait. Szünidejét a Tolna megyei Alsórácegres-pusztán töltötte, ahol már megmutatkozott ugrói tehetsége: fogadásból átugrotta a puszta kanászát, Kobrák Mihályt. Ha a kanász testmagassága esetleg csak 160 centiméteres volt is, ehhez hozzá kell számítanunk még Földessy talajra érkezésének terét, ami bizonyítja, hogy fantasztikusan tudta a gurulóátfordulásos technikát.

Akkoriban minden ifjú futballambíciókat dédelgetett, Földessy ugyancsak: ekkoriban kezdtek Puskás Ferencék híresek lenni.

A gyönki gimnázium testnevelő tanára, Juhász Armand azonban felismerte a srác ugróképességét, és hatodik osztályos korában valósággal eltiltotta a labdarúgástól. Rávette, hogy atletizáljon. Hetedikes korában 168 centimétert ugrott, 1948-ban megnyerte a középiskolai, majd az országos ifjúsági bajnokságot. Ekkor már 180-ig jutott, ami tizen­nyolc évesen nem csekély teljesítményt jelentett.

Dr. Töttős Gábor úgy fogalmazott: nem feltétlenül csak egy divatsport lehet érdekes. Kell egy jó testnevelő, aki rászorítja a tanulót, hogy valami sportágat válasszon, amellyel hosszú távon érvényesülhet.

Bár magasugrásban és futásban is voltak jó eredményei, legsikeresebb sportága a távolugrás volt. Utóbbi révén több mint harmincszor szerepelt a magyar válogatottban. Kilencszer lett magyar bajnok, 1950-től 59-ig. 1951-ben főiskolai világbajnoki második helyezést ért el. Bronzérmet szerzett az 1952-es helsinki olimpiai játékokon, ahol Földessy minősült a legjobb európainak. 1954-ben meg is nyerte az Európa-bajnokságot, a budapesti főiskolai világbajnokságot és az angol bajnokságot is. 1952-től 55-ig, tehát három évig egyetlen európai sem tudta legyőzni: Földessy Ödön volt Európa legjobb távolugrója.

Egyetlen életrajza sem említi, hogy a szekszárdi gimnáziumba járó Lázár Ervin ugyanazon a pusztán töltötte nyarait, mint ő. Az író Csillagmajor című novelláskötetében állít emléket Földessynek, aki megélte a kötet megjelenését, és túlélte Lázár Ervint is. Lázár nagy ámulatot érezhetett az ugró teljesítménye láttán; az atlétáról szóló novella ugyan nem konkrétan Földessy Ödönről szól, aki megihlette, megtermékenyítette az író képzeletét.

Rossz tanuló volt a gimnáziumban

Földessy Ödön a gyönki gimnáziumban 1946-ban a három legrosszabb tanuló közé tartozott – mikor az egyes számított a legjobb osztályzatnak, 2,8-es átlagot produkált. Jellemző, hogy a három legrosszabb tanuló közül ketten jelest kaptak testnevelésből. Egyik osztálytársa később az Amerikai Egyesült Államokban egyetemi tanárként tevékenykedett. Ebbe az osztályba járt olyan, aki a nyelvtudományok kandidátusaként, olyan, aki az állatorvos-tudományok kandidátusaként lett professzor, és olyan is, aki ügyvédként a magyar biztosításügy kiemelkedő alakjává avanzsált. Horvay Árpád vezette a sokra hivatott osztályt, amely mind tanulmányilag, mind emberileg meghatározó lehetett életében. Horvay idővel a szekszárdi gimnázium oszlopos tagjává vált. Földessy Ödön később Budapestre, az újpesti rendőrtiszti főiskolára került. (Rendőrtisztként is végzett. Nyugdíjazását követően ezredessé léptették elő.) Az Újpest atlétájának szegődött. Ennek az idénynek a végén, bármilyen edzés nélkül 688 centimétert ugrott – de immár távolba. Mellesleg magasugrásban is jó volt, a hatvan métert pedig hat egész héttized másodperc alatt futotta le.