Földalatti mozgalmat alkottak az erdélyi gimisek

Weiszné Szabó Magdolna, a szekszárdi Újra Dolgozni Tolnában Egyesület szakmai vezetője, titkára Csíkszentmártonban született és Csíkcsicsóban nőtt fel. Érzékeltette, mit jelent számára a nemzeti összetartozás napja.

Weiszné Szabó Magdolna számára a nemzeti évfordulóknak mindig is jelentőségük volt; akkor is, amikor még nem voltak hivatalos megemlékezések. Édesapja mindig tett róla, hogy a család emlékezzék, amit Magdolna a gimnáziumban is folytatott. Március 15-én és június 4-én barátnőkkel, barátokkal majdhogynem földalatti mozgalomként ápolták a nemzettudatot: a középiskola alagsorában összegyűlve fogadalmakat tettek a nemzeti zászló társaságában. Egy június 4-ei írásbeli vizsgáján is felhívta a figyelmet az évfordulóra. Gyermekei élő emlékezetet visznek tovább.

A Csíki-medencét mai napig teljesen sajátnak érzi. Magyarország szétszakadásának fájdalmát ahhoz hasonlította, mint amikor valaki végtagja elvesztése esetén fantomfájdalmat érez. Mégis fontosnak tartja, hogy június 4-én ne csupán gyászoljunk, hanem tovamutató attitűddel közelítsük meg a történelmi eseményt: ilyen az összetartozás erősítése.

Azt is elmesélte, hogy körülbelül húsz esztendeje találkozott egy idős férfival, akit Simon Péternek hívtak. A férfi pár évtizedet Kanadában élt, a rendszerváltás után visszatért szülőföldjére. Születésének megrázó története van. Éppen június 4-én született, két-három évvel a trianoni békeszerződés után. Szülei gyászdátumként tartották számon születésének időpontját, emiatt egy napig titkolták fiuk világra jöttét, csak 5-ére íratták be. Péter azonban úgy érezte, születési dátuma kötelezi arra, hogy tegyen valamit elszakított testvéreiért.

Borítóképünkön (illusztráció): Trianoni emlékmű, Kecskemét